IgeIdő - napi meditáció

Január 23.
És Krisztus eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Ef 2,17

Mégis közel

Az elkülönülés etnikai, vallási, erkölcsi, vagy bármi más alapon, nem csak a születő keresztyénség idején volt ismerős magatartás. Ma is az.
Minél erősebb falakat vonunk magunk köré, a másik, a kívülálló annál ismeretlenebb, idegenebb, távolibb lesz. Az ismeretlent nem nehéz ellenfélnek, ellenségnek gondolnunk. Így tekintett a zsidóság az Isten nélkül élő pogányokra. Csak meg ne kísértsen minket, Krisztust követőket a gondolat, hogy hasonló módon ellenséget lássunk a távoliakban, a nélküle élőkben!
Isten mindnyájunknak Atyja, hiszen Ő az élet forrása. Jézusban azért jött a földre, hogy emberközelivé legyen életet ajándékozó szeretete. Evangéliuma azért békességet szerző örömhír, mert mögötte, benne, általa maga Jézus küzd értünk. Ő életét adta a pogány római századosért éppúgy, mint a kivégzésében eltökélt zsidó főpapokért, és hitükben megrendült, szétszéledt tanítványaiért. Így mondta el, hogy nem ellenségünk az Isten. Nincs az a távolság, amelyből közel ne kerülhetnénk hozzá. Nem kell hát a Mennyei Atya és egymás ellenfeleiként élnünk.
Jézustól tudjuk, hogy az igazi ellenség nem a másik ember. Az igazi ellenség sajnos túl közel van hozzánk, bennünk lakik. Ő az örökös összekuszáló, értetlenséget és haragot szító, kételkedésbe és gyűlölködésbe hajszoló kísértő. Elsősorban vele folytatott küzdelmet Jézus egészen a kereszthalálig, győztesen. A Feltámadott hirdeti és meg is teremti közöttünk a békességet: az Atya közelébe von, gyermekévé és egymás testvéreivé formál minket.
"Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, most és mindörökké: imádságom ez." (EÉ 169/3)


Szerző: Cserhátiné Szabó Izabella

 

Az IgeIdő kötet tartalma