IgeIdő - napi meditáció

Január 25.
"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." Mt 6,19-21

Az igazi kincs

Miután keresztanyám mennyei otthonába távozott, holmiját rendezgettem. Aki végzett már hasonló szívszorító, fájdalmas feladatot, tudja milyen érzés kezünkbe venni például egy-egy ruhadarabot, amit elköltözött szerettünk szívesen viselt. Azzal vigasztaltam magam, hogy neki nincs már szüksége erre, hiszen a halhatatlanság ruhájába öltözött. Közben pedig megelevenedett előttem és mély tartalmat nyert a fönti ige. Földi kincseket soha nem gyűjtött, inkább mindig adni akart. Ahogyan életét a szeretetben szétosztogatta, úgy utolsó éveiben tárgyait, kedves emlékeit is nekünk adta. Mást se hallottam tőle, mint ezt: "neked adom, legyen a tiéd!". Hogy hol volt a szíve, és mi volt az ő igazi kincse, arról agyonhasznált Bibliája és énekeskönyve tanúskodik. Legyen áldott Isten ezért.
Jézus jól ismeri az emberi szívet. Tudja, hogy az egyik legősibb vágy bennünk: gyűjteni, szerezni, elraktározni, amit lehet. Mögötte a biztonságnak, a bebiztosított holnapnak a reménye rejlik. Egyedül Jézus tud megszabadítani ettől. Megóv attól, hogy földi kincsek töltsék be szívünket. Csodálatos lehetőséget kínál: aggódás nélkül élhetsz, hiszen mennyei Atyád gondoskodik rólad.
Régi történet szól a beduin pásztorokról, akik egyszer mennyei látomást éltek át. Azt remélték, hogy valami nagy kijelentést kapnak, megoldódik életük minden kérdése, de csak arra kaptak felhívást, hogy gyűjtsenek kavicsokat. Nagy volt a csalódásuk, ímmel-ámmal fölszedtek egy párat és tarisznyájukba tették. Amikor este kinyitották azt, meglepetten látták, hogy a kavicsok gyémánttá változtak. Akkor már nagyon sajnálták, hogy nem szedtek többet...
Isten az ő Igéjében osztogatja, szórja közénk kincseit. Tegyünk a "tarisznyánkba" minden reggel bőséggel belőle (akár egy cédulára írva, zsebünkbe csúsztatva) hogy kísérőnk legyen. Gyémánttá fog változni napközben, amikor bátorításra, erőre van szükségünk.

Szerző: Dechertné Ferenczy Erzsébet

 

Az IgeIdő kötet tartalma