IgeIdő - napi meditáció

Február 1.
Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent, mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid. (Jel 15,4)

Leborulnak előtted


A leborulás, a térdre ereszkedés a történelem során mindig félelmet, rettegést és kiszolgáltatottságot jelentett. Vajon ezek az érzések vannak bennünk is, amikor az Isten előtti leborulásról beszélünk? Magamon és másokon tapasztaltam, hogy az Isten előtt nagyon nehezen tudunk térdre borulni. Ugyanakkor eszembe jut egy kedves eset, amikor egyik úrvacsoránk alkalmából egy édesanya és fia együtt térdeltek le az Úr terített asztalához. Az édesanya szemében az öröm könnyei voltak, a fiú arcán mosoly. Abban a pillanatban a két lélek mintha szárnyalásba kezdett volna, mert nyilvánvalóvá vált a Krisztusban kapott közösség öröme, amelyet Krisztus kegyelme és szeretete tett teljessé ott és akkor. Merjünk leborulni, térdre ereszkedni mennyei Atyánk előtt, hogy az ő szeretete körülöleljen bennünket, és megtalálja életünket.
Uram! Leborulva dicsőítünk téged, és magasztaljuk neved, mert te egymáshoz és önmagadhoz is vezetsz minket. Tedd teljessé és nyilvánvalóvá ma is igazságodat, hogy szereteted és kegyelmed közösségében maradjunk.


Szerző: Lindákné János Zsuzsanna

 

Az IgeIdő kötet tartalma