IgeIdő - napi meditáció

Február 4.
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)

A vádlottak padján


Vádlottnak lenni visszafordíthatatlan folyamat, amelyből nem lehet jól kikerülni. A végén elítél a bíró. Majdnem mindegy az ítélet mértéke, kimondják, hogy vétkes vagyok.
Ha a bíró nem ítél el, akkor sem szabadulhatok attól, hogy rám vetődött a gyanú árnyéka. Nem merek az emberek szemébe nézni, rejtőzöm, tele vagyok kisebbrendűségi érzésekkel. Környezetem is erősíti ezt, hátam mögött összesúgnak, elfordítják a fejüket, hiszen "nem zörög a haraszt..."
Ha a környezetem nem is ítélne el, akkor még ott van saját bizonytalanságom. Lelkiismeretem legbelső szobája. Ártatlan soha nem lehetek.
Létezik-e igazi feloldódás? Csak egyetlen lehetősége van ennek: ha maga a törvény vész el. Ha a szabályok tűnnek el.
Pál arról beszél: állj fel a vádlottak padjáról! Nem ítél el senki. Te se ítéld el magad! Mert Isten nem strigulázza vétkeidet, hanem Krisztus keresztjére néz csak. Ez azt jelenti, hogy bátran és szabadon cselekedhetünk. Isten Jézus Krisztus érdeméért felszabadíthat minket arra, hogy görcsös erőlködés nélkül éljük életünket. Minden cselekedetünk indítéka az lehet, hogy Isten szeret minket.
A törvény soha nem tett volna ilyen jóvá. Annak a tudata, hogy szeretve vagyok, hogy az életem alapjában rendben van - ez felszabadít a valódi életre.
Olykor magam sem hiszem ezt a szabadságot, hiszen a világ körülöttem a törvény köveiből van felépítve, de már tiszta levegőt lélegzem be, bátran lépek, nincs semmilyen kárhoztató ítélet ellenem.


Szerző: Koczorné Heinemann Ildikó

 

Az IgeIdő kötet tartalma