IgeIdő - napi meditáció

Február 6.
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent." Mt 5,8

Látlak!


Zuhog az áldott víz, beborít tetőtől talpig, minden cseppjére szomjazom. Már percek óta állok így, lehunyt szemmel, és még hosszú-hosszú ideig éreznem kell, hogy tisztulok. Poros, piszkos, fáradt, megtört, sebektől elcsúfított, üres, fásult vagyok. Beszennyeztek. Homokszemcsék a nyelvemen, bőröm alatt halvány ereződések. Láthatatlan zúzódások, lábak nyoma: a lelkemen. Szavak kavicsai ütötte apró mélyedések, fájnak is nagyon. Egy átlagos nap estéje: tisztulnunk kell, mert így nem várhat pihentető álom. Új naphoz tiszta test, tiszta ruha, tiszta tekintet kell.
Mikor nagy sokára a tükör elé lépek, a pára ködén át, a tükörvilágon túli alak szíve táján valami halvány, de mégis kivehető folt éktelenkedik. Mi ez...?! Hmm - ezt nem tudtam lemosni. Piszkos maradt. Oda az elégedettségem, az iménti, születőben lévő boldogságom. Hiszen tiszta akarok lenni. De közben mindig beszennyeződöm, lám, már megint, ma is... Mert ha kell, persze, én bizony visszaszólok, védekezem és harcolok, ütök. Ehhez jogom van! Bár... Ha én győzök, az sem tesz boldoggá, nincs örömöm más romjai felett. Védem a szívemet, József Attila-i tiszta szívvel, daccal és erővel, míg végül össze nem török, darabokra.
Segíts, Uram! Vedd kezedbe, nem, nem csak ezt, ami itt dobog... Így, ahogy vagyok, az egészet: látszat-tisztán, de belül még szennyesen. Azt a foltot, ott, látod? Kérlek, töröld le! Úgy szégyellem, de nem bírom már tovább, nem rejtegetem előled. Megtépázott, csalódott, rossz, beteg, önző, vásott én-szív. Az enyém - nem adhatok mást neked. Nézd, most itt egy nagyot nyitok rajta, hogy átjárd, bevilágítsd, megmosd, fertőtlenítsd, kifényesítsd, évtizedek sötét titkait, ártó hordalékait tisztítsd ki belőle. Jaj, ez fáj! De tudod, nem úgy, mint amikor műtöttek. Te másként gyógyítasz, Uram!
Valami történik - nem merek odanézni, csak a nevedet suttogom némán. Mivel érintetted meg a szívemet, talán kicserélted teljesen?
Egy érzés tudássá kezd fényleni bent. Most mintha téged is látnálak. Zuhog a víz, szemem lehunyva, és boldogságcseppekkel beborítottan, látlak...


Szerző: Kőháti Dorottya

 

Az IgeIdő kötet tartalma