IgeIdő - napi meditáció

Február 9.
"Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" (Róm 8,34)

Isten ismeretének öröme


Gyermekként és felnőttként egyaránt szembesülünk erőnket, képességeinket meghaladó elvárásokkal, megoldhatatlannak látszó napi feladatokkal. Célokat tűzünk ki, megoldást keresünk, majd fáradtan vesszük tudomásul, hogy az emberi erő véges, nem tudunk uralkodni sem önmagunk, sem pedig az időnk felett. Kevés a megbecsült munkalehetőség, a szabadság, a családtagok ritkán találkoznak egymással. A pályaválasztás előtt álló fiatalok közül sokan - a szüleik küzdelmét látva - kedvetlenül állnak a rájuk váró feladatok elé, gyakran megkérdőjelezve az ősi értékeket.
Pál apostol jól ismeri az emberi szív aggodalmát. Tiszta látását attól a Krisztustól kapta, aki a damaszkuszi úton nevén szólította őt, és elhívta szolgálatába. Hirdeti, hogy a kegyelem mindenkié, Isten gazdagon áradó szeretetétől pedig a benne hívő embert semmi sem választhatja el. Bátran tegyük fel a kérdést önmagunknak: ha vallom az apostol szavait, miért vagyok bizonytalan, miért gyötör az aggodalom, mi okozza a kétségeimet? Az ajándékba kapott hit annak a bizonyosságát jelenti, hogy a mennyei Atya törődik az én életemmel is, függetlenül attól, hogy fiatal és egészséges vagy idős és beteg ember vagyok. Ajándéka azonban nem maradhat válasz nélkül. Pál szavain keresztül elgondolkodhatunk azon, hogyan is tanuljuk mi a Krisztust (Ef 4,20). Imádságunk, igeolvasásunk csupán szokásaink egyike, és céljáról már elfeledkeztünk? Hogyan látnak bennünket gyermekeink, mit hallanak tőlünk, vajon Isten félelmére épül-e a családi életünk? Vegyük komolyan az úrvacsorai liturgiában hallott felszólítást: "Vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt!"
Legyen világossá előttünk igénk üzenete. Bármennyire is tartunk Urunk ítéletétől, nem az a Krisztus juttat bennünket kárhozatra, aki az Atya jobbján esedezik értünk, hanem a kísértő. Ő az, aki embergyilkos volt a kezdetek óta, aki az imádkozó Jézust megkísértette, aki kihasználja a leggyengébb pontjainkat. Az ördögnek, Isten ellenségének a szándéka az, hogy magával rántson minket is a pusztulásba. Isten igéje azonban emlékeztet: "...eléd adtam az életet és a halált. Válaszd hát az életet...!" (5Móz 30,19) A feltámadott Krisztus ma is esedezik értünk. Ugyanakkor pedig vigasztalja a sírót, erőt ad a csüggedőnek, tartalmas életet ígér a megkeseredettnek. Megszólítja a földre szegezett tekintetű tanítványt, és azt mondja: ne félj! A mi földi világunkat az ügyeskedés jellemzi. Lehet, hogy ismeretségek, kapcsolatok révén valakinek az élete látszólag révbe ér, sikerek, eredmények jelzik az útját, az emberi élet törékenysége azonban mindnyájunkat utolér. Mit mond Jézus a szolgálatokból visszatérő hetvenkét elégedett tanítványának? "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből... Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lk 18,20)
Emlékezzünk meg a mi gondviselő Urunk jóságáról, bátorításáról, igazságáról! Ő cselekszik értünk, bennünk és általunk. Ebben a meghasonlott világban pedig elénk jön, kijelenti magát, és a szívünkre helyezi: nincs más Isten, nem tarthat meg senki, csak egyedül az a Krisztus, aki csendes tanúja az életünknek, aki az Atya jobbján van, és esedezik is értünk.


Szerző: Bozorády Ildikó

 

Az IgeIdő kötet tartalma