IgeIdő - napi meditáció

Március 6.
"Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben." (Róm 5,11)

Megbékélt dicsekvés

Az erő látványos és magával ragadó. A hatalom teret követel magának. A dicsőség lenyűgöző, fényes. Egyik sem hagyja magát észrevétlenül. Aki erős, hatalmas, győztes, annak van mivel dicsekednie. Dicsekvése mások fölé emeli, s talán már nem is látja az odalenn valókat.
A minap a fővárosi csúcsforgalomban autóztam. A kocsisor alig mozdult, időről időre megállni kényszerült a forgalmi dugó miatt. Az utca hatalmas háztömbjei kétoldalt erőt és monumentalitást árasztottak. Bizonyára dicsőséget hoztak egykori építőjüknek valamikor. Ám a rendszeres forgalom s az idők szele fakó, szürke porral vonta be és egyformává tette őket. Ahogy ott unottan ültem, és vártam a sor mozdulását, egyszer csak szemembe ötlött a magasból a ragyogóan tiszta kék ég a méltóságos mozdulatlanságban tornyosuló fényes fehér felhőkkel. "Tied az ország, a hatalom és a dicsőség!" - emelte ki gondolataimat a látvány a szürke, egyhangú tehetetlenségből.
Kinek van oka Istennel dicsekedni? Ahogy Keresztelő János vagy Péter is mondta, talán fordítva illenék: inkább ő dicsekedhetne azzal, hogy nem ereje, hatalma és dicsősége fölényével taglóz le minket, hanem beragyogja békessége fényével megszürkült hétköznapjainkat. Aki próbált már elmérgesedett helyzetben békességet teremteni, tudja, hogy nagyobb győzelem az, mint amikor indulattal esnek egymásnak emberek, s győz az erősebb. Isten Jézus Krisztus által nekünk ajándékozta ezt a békességet. A vele való békességünk adhat erőt és állhatatosságot abban, hogy a megbékélést munkáljuk az emberek között is. Adja nekünk ma is ezt a "megbékélt dicsekvést".

Szerző: Lacknerné Puskás Sára

 

Az IgeIdő kötet tartalma