IgeIdő - napi meditáció

Március 7.
"Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget. Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk." (Zsid 1,14-2,1)

Jó-e az irány?

Tudod a célt! Ott van a szemed előtt. Látod, ismered, el sem lehet téveszteni. Így aztán nem is érted, hogyan történt. Hogyan lehet, hogy mégis egészen máshol kötöttél ki? Hogyan történt? Hol tévedtél el? Hol veszett el a cél végleg? Sodródás.
Ismerem az Istent. Élő hitem van. Máskülönben hogyan olvasnám éppen ezt az áhítatot? Imádkozni is szoktam, ott a Bibliám a polcon, vasárnaponként, ha tudok, ott vagyok a templomban. Mégis minden kisiklott. Mégis mindent elrontottam. Nem tudom, mi történt. Nem tudom, hogyan történt. Egyszer csak elvesztettem a célt, egészen máshová jutott az életem, mint ahová szerettem volna. Sodródás.
Amikor a vitorlás elindul a célja felé, a kapitánynak tudnia kell, hogy nemcsak egyenesen előre megy a hajó, hanem sodródik is. A fizikai erők nem egyenes úton viszik a cél felé. A szél, az áramlatok folyamatosan sodorják a hajót. Aki erre nem figyel, egészen máshová jut, mint ahová elindult. A sodródással számolva újra meg újra ellenőrizni kell az irányt. Merre sodródom? Mennyire tértem el a céltól?
Hiába gondoljuk azt, hogy az Istenbe vetett hitünk, az imádságaink, a templomba járás, az igehallgatás teljes biztonságot ad az életünkben, megvéd mindentől, ez nem teljesen igaz. Mindig vannak olyan erőhatások, amelyek elsodorják az életünket az eredeti célunktól. Emberségünk lényegéhez tartozik hozzá, hogy sodródunk. Vágyak, indulatok, félelmek vagy éppen a megelégedettség. Valami mindig elsodor. Ez az ige arra figyelmeztet, hogy számoljunk ezzel. Ahogyan az angyalok, a szolgáló lelkek vigyáznak ránk, úgy nekünk is vigyáznunk kell a hallottakra. És naponta ellenőriznünk kell az irányt. Merre sodródom? Mennyire tértem el a céltól, a Krisztustól?


Szerző: Krámer György

 

Az IgeIdő kötet tartalma