IgeIdő - napi meditáció

Március 12.
"Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (Jn 16,33)

Ő a békesség maga

A haláltusára készülő Jézus békességkívánással köszön el itt tanítványaitól. Nem telik el talán egy hét sem, és a feltámadott Jézus, aki zárt ajtókon keresztül érkezik a szoba közepére, ugyanolyan békességet kíván tanítványainak. Ma sem felejthetjük el a jézusi béke szükségességét, hiszen nélküle nincs is békességünk Istennél; sem bűneinket tekintve, sem pedig földi zarándokutunkon zaklatott és békétlen életünket nézve. Bor és búza után a békesség a harmadik, amit a magyar ember kívánhat magának, de mivel nem rímbe szedett az élet, ezért a nyomorúság is beköszönt olykor-olykor.
Békét teremtő, békét fenntartó Urunk benne való bizalomra buzdít bennünket! Mikor békesség nincs bennem, nem magamban keresem, mert ami után kutatok, azt csak Jézusban találhatom... - fogalmazom meg mai tanítványként. Ő a békesség maga. Van hozzá vezető út az embereken keresztül is. Megnyugvást kaphatok szeretteim ölelésében, egyensúlyt munkám és feladataim sikerében. Van béke a madárcsicsergésben és a csendes hóesésben, van nyugalom az éjszaka csendjében. De életünk kereteit és benne a békesség tartalmát a tanítványoktól elköszönő, majd újra megjelenő Úr adja meg. Elérni vágyom az ő békés lényét, az igaz békesség forrását, ezért ragadom meg minden igével, szóval, eszközzel és emberrel az ő szent jelenlétét. Szeretnék a Békességgel békességben élni, ezért maradok még a világ, az egyház és saját életem nyomorúsága ellenére is az ő tanítványa.
Ha békési származású lennék, onnan a Viharsarokból, még azt is mondhatnám, értem, mit jelent a történelem során az emberek által okozott nyomorúság és az Úrtól jövő békésség. Ma csupán ennek az áhítatnak a szavaival üzenek nektek Krisztus köszöntésével: Békesség néktek! De ennél lényegesebb, hogy ő maga köszönt ma: "békességetek legyen énbennem!"


Szerző: Chikán Katalin

 

Az IgeIdő kötet tartalma