IgeIdő - napi meditáció

Március 22.
"Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában." (Lk 13,29)

Az út

"Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt." (Antoine de Saint-Exupéry)

Kétségtelen tény, hogy Isten sajátos módon avatkozik be az élet- és világszemléletünkbe az elhívott személyeivel. Nem engedi magát az általunk szabott feltételekhez és elvárásokhoz kötni. Vegyük példának az általunk lustának tartott emberek iránti ellenérzéseinket: nekik mi közük ehhez az egészhez? Nem is tettek semmi említésre méltót! Nem is ismerjük őket! Mit keresnek itt? Velünk?! Pedig már Bill Gates (amerikai üzletember, a Microsoft cég alapítója és tulajdonosa) is megmondta ifjúkorában, hogy: "Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére." Ehhez a véleményéhez nagyban hozzájárulhatott a szeretett reformátorunk, dr. Luther Márton által is nagyra tartott "józan paraszti ész". Ahogy a Szentírás mondja: "Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai." (Lk 16,8) Tehát a lakomára vezető Úton mindenki számít, és ehhez a közös utazáshoz nagyon nagy alázat kell. Folytassuk tovább spirituális utunkat. Képzelőerőnket segítségül hívva nyissuk ki a kézhez kapott meghívót, és nézzük meg a meghívottak listáját. Első döbbenetünkben azt kérdezzük: hogy kerülnek rá "ezek", akikre nem is számítottunk? Második meglepetésünkben észrevesszük, hogy nincsenek rajta "ők", akiket vártunk. Az utolsó megrázó felismerés, hogy "mi" rajta vagyunk. Így indul és így kezdődik a hajóépítés, azon az úton, ahol meg kell érkezzünk mindannyian napkeletről és napnyugatról, északról és délről az Isten által kegyelmesen megnyitott lakomára minden néppel együtt. Az üdvösség elvont kifejezése helyett Jézus a mennyek országáról beszél a példázatban. A mennyek országát menyegzői lakomához hasonlítja, amelyen a résztvevők arra kaptak hívást, hogy ízleljék meg a mindent felülmúló javakat. A lakoma az ünnep, az öröm és az ujjongás ideje. A Babette lakomája című dán film (Ferenc pápa egyik legkedvesebb filmje) rendkívül érzékletesen mutatja be ennek a példázatnak a mondanivalóját és lényegét. Még egy rejtettebb üzenet is jelen van. A valódi ünneplésben megszűnik az ember időérzékelése. Mindannyian jól ismerhetjük és talán már át is élhettük ezt az élményt. Az örökkévalóság ilyen boldog időtlenségben fog telni, amikor megérkezünk és letelepedünk Isten asztalához.


Szerző: Fodor Viktor

 

Az IgeIdő kötet tartalma