IgeIdő - napi meditáció

Március 30.
"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét." (Lk 1,68)

A remény beteljesedése

A remény beteljesedésének igéje ez a mondat Zakariás szájából. Majd´ egy évnyi némaság után ezek az első szavai, amelyek a reményvesztettek reményét élesztik fel ismét.
Él az Isten! Mikor a választott nép, Izrael megadja magát a sorsának, beletörődik a reménytelenségbe, a szolgaságba, akkor nyúl bele Isten keze. Kiutat a kilátástalanságból: többé már nem törvényeket ad, nem újabb próféciákat, messiási jövendöléseket, hanem maga jön el hozzánk, hogy egyszer és mindenkorra jelenvalóvá tegye magát a világban, az emberek között. Ezzel felforgat minden korábbi emberi elképzelést és gondolkodást. Ő maga teszi meg azt az utat, amelyet addig az ember próbált megtenni. Maga Isten lép kapcsolatba az emberrel, teremtményeivel, és nem az ember lép kapcsolatba Istennel. Az első karácsony óta már nem nekünk kell felkapaszkodnunk Istenhez, mert ő közénk jött Jézus Krisztusban. Többé nem a bűnös erőlködik, hogy feljusson a mennybe, mert a bűntelen szállt le, hogy magára vegyen minden bűnt, minden terhet. Ez a közeledés annyival tökéletesebb minden előzőnél, amennyivel tökéletesebbet cselekedhet Isten az embernél.
Ezt nem mi cselekedtük, nem mi érdemeltük ki, nem mi értük el Istent, nem mi jutottunk fel hozzá, mindent ő cselekedett. Jézus Krisztus áttörte azt a határt, amelyen az ember nem volt képes és soha nem is tudna átlépni - maradéktalanul megvalósította Isten és ember találkozását.
Isten földre jötte azért is vált ki Zakariásból hatalmas örömet, mert Isten olyat cselekszik, amire már régóta készül, amire az ember vágyott, s ami örök időkre érvényes.
Zakariás hálaadó éneke tölthet el bennünket, mert az Úr meglátogatta és megváltotta népét. A megváltás műve pedig húsvéttal, húsvétkor vált teljessé.


Szerző: Gombor Krisztián

 

Az IgeIdő kötet tartalma