IgeIdő - napi meditáció

Április 13.
"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál." (Fil 2,3)

Mi mozgat?

Sokszor magad sem tudod, hogy mi motivál, mi mozgat. Tetteink mozgatórugóját ritkán szoktuk elemezni. Napunk percei pörögnek, és nagy rutinnal éljük az életünket. De ha megállunk egy-egy csendes percre, és megvizsgáljuk magunkat, akkor döbbenünk rá, hogy mennyi önzés, szeretetlenség vagy éppen az elismerésért való küzdelem van a tetteinkben. Néha kristálytisztán rajzolódik ki a motiváció: anyagi haszonért, a karrierem építéséért teszem dolgaimat. Máskor árnyaltabb a kép. A szeretet cselekedeteinek külsőségeiben is az az önzés lehet, hogy elismerjenek, és több szeretetet kapjak. Nem véletlen tehát, hogy az apostol olyan nagy nyomatékkal beszél arról az indulatról, lelkületről, amely Krisztusban is megvolt.
Nem parancsot ad, és nem illemtanórát tart, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, hanem Krisztusra mutatva tárja elénk azt: az az indulat, amely Jézus Krisztusban is megvolt, lehet (vagy lehetne) a Krisztust követők motivációja is!
Ha magamat különbnek tartom másoknál, akkor előbb vagy utóbb igen magányos leszek. Mert ha én jobb vagyok, mint más, akkor lenézhetem, akkor nem kell vele közösséget vállalni. De ez nem jó irány. Az elmagányosodás forrása.
A szeretet teljessége abban van, hogy nem magamat tartom különbnek, mindenkinél jobbnak, hanem a másikat, akit mellém rendelt az Isten. S ebből fakad az, hogy életem értelme lesz: miként tudok szeretetet közvetíteni, adni és sugározni magamból.
Újra és újra ráeszmélhetünk, hogy a Krisztustól kapott példa és a bocsánatából és irgalmából fakadó erő lehet az, ami életünket úgy formálja, hogy az énközpontú gondolkodást felváltsa az, ami másokkal összekapcsol. Az adni tudó szeretet, a felsegítő irgalom és a hordozó áldozat.
Sánta Károly énekszövege szépen fejezi ki ezt ki: "Testvéreim javáért / Fáradnom, küzdenem / Adj erőt, örök Isten, / Én édes Istenem, / Hogy tövises pályámon / Ragyogjon szeretet, / Mert aki boldogít mást, / Boldog csak az lehet!" (EÉ 455,1)

Szerző: Bence Imre

 

Az IgeIdő kötet tartalma