IgeIdő - napi meditáció

Április 21.
"Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította tanítványait!" (Lk 11,1)

Soha nem késő elkezdeni!

A kommunikáció olyan kiváltsága az élőlényeknek és főként az embernek, amelynek a fontosságát egyre inkább érezzük. Társadalmunkban naponként megéljük, mennyire meghatározó, hogy mit és milyen módón fogalmazunk meg - mert a hatást, a lehetséges választ vagy a következményeket erősen befolyásoló tényező kommunikációnk minősége.
Vannak technikák, amelyeket elsajátíthatunk azért, hogy felelősen éljünk a szavainkkal, megértsük és tudatosítsuk azt, hogy milyen súlya lehet a kimondott mondatoknak és azok stílusának. Mindez nemcsak abban segít, hogy szabatosan mondjuk el mondanivalónkat, hanem abban is, hogy megértsük a nekünk szóló üzenetet.
Keresztény emberként az imádságra gyakran mégsem úgy gondolunk, mint olyasvalamire, ami tanulható. Isten látja a szívünk mélységeit, ért minket. "Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram" - írja a zsoltáros (139,4), és mi is így gondolkodunk.
Azt is tudjuk, hogy imádságunk nem pusztán kommunikáció; meghatározza egy lelkület, sőt a Lélek, aki imádságra indít.
Mégis szükségünk van arra, hogy megtanuljunk imádkozni. Nem azért, mintha manipulálni akarnánk azt, akit megszólítunk, vagy éppen azokat, akik hallják az imát. Nem is azért, mintha egy imádságot jó és rossz kategóriák szerint lehetne besorolni. Mégis megszülethet bennünk a vágy, majd pedig a döntés, hogy meg szeretnénk tanulni az imádság módját és átvenni a lelkületét - nem mástól, mint magától Jézustól. Nem gondolom, hogy a tanítványok ne lettek volna imádkozó emberek. De valamit mégis megéreztek abból, ahogyan hallották és látták Jézus és Keresztelő János "imagyakorlatát", és ez vonzóvá és követendővé vált számukra. Meg akarták élni azt a helyzetet, azt a bensőséges viszonyt Istennel, amelynek tanúivá váltak. Így született meg a kérés: "Taníts minket imádkozni!" A kérés következményeként pedig megkaphattuk a mindennapi imaéletünket meghatározó és imádságaink "mintájául" szolgáló "Úrtól tanult imádságot".
A tanítványok kérése ma is aktuális, és a Mester ma is megszólítható. Odafordulhatunk hozzá, mindennel, ami csak a szívünkön van, és a kéréssel is: taníts minket imádkozni!
Lehet, hogy ma épp arra lenne szükségünk, hogy megújuljon az imaéletünk - valóban "élet legyen benne".
Ezen a napon hálával gondolhatunk azokra is, akik először kulcsolták a kezeinket imára. Akiknek hite és imádságos élete példává lehetett számunkra. Azokra, akik értünk imádkoztak, vagy teszik ezt ma is. Mindezek után pedig feltehetjük magunknak a kérdést: mi is megtanítottuk a mieinket arra, hogy hogyan "kommunikálhatnak" az élő Istennel? Soha nem késő elhatároznunk azt, hogy szeretnénk megújulni, lélekben és imaéletünkben is. Soha nem késő megtanítani a mieinket az imádság kiváltságára. Isten adja nekünk Szentlelkét ehhez!


Szerző: Túri Krisztina

 

Az IgeIdő kötet tartalma