IgeIdő - napi meditáció

Május 5.
"[Az élő Isten] nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." (ApCsel 14,17)

Isten hordozott bennünket

Egyik beszélgetőkörünket nagyon megmozgatta egy különleges feladat. Mindenki hozott magával egy hátizsákot, tele különféle tárgyakkal. A zsákot otthon kellett megtölteni úgy, hogy minden belekerülő tárgy jelképezzen egy múltban megtörtént eseményt, emléket, kapcsolatot, ami hatással volt a tarisznya gazdájára. A 13 fős csoportban három napon keresztül pakoltuk ki a zsákokat. Döbbenetes volt szembesülni a számtalan tárggyal, amelyek teljesen megtöltötték a termet. Minden tárgy egy emlék, történés, kapcsolat, öröm vagy fájdalom, terhek és lehetőségek, krízisek és fellélegzések.
Az első napon a figyelem fókusza szorosan a kapott feladatra, a tárgyra és a hozzá kapcsolódó témára koncentrált. Ahogy telt az idő, egyre inkább kinyílt mindenki mögött egy addig láthatatlan, mögöttes világ. Különleges tapasztalattá vált, hogy a történések, az események, amelyek annyira be tudják szűkíteni a látásunkat, gondolkodásunkat, valamiként mégiscsak irányt is jelölnek. Ahogy a befejező napon ránéztünk a kipakolt, mások elé odatett életünkre, különös közös érzés kerített minket hatalmába. Valaki ott volt, ott van mindenünk mögött. Kíséri a napjainkat, éveinket, életünket. Időnként ránézünk, időnként kapcsolatba lépünk vele, vagy éppen úgy érezzük, hogy mindez fordítva történik. Mégis a sok kis tárgy, az életünk kiszórt darabkái valamiként egy nagy terv részeként váltak láthatóvá. Az életünkkel, hátizsákunkkal való közös szembenézés azt a közös tapasztalatot eredményezte számunkra, hogy akárhogy is éltük meg addigi életünket, Isten hordozott bennünket. Minden, ami történt velünk, az ő jelenlétében életté vált a számunkra. Boldogan köszöntünk el egymástól, pedig látszólag semmi sem változott - vagy mégis minden?


Szerző: Johann Gyula

 

Az IgeIdő kötet tartalma