IgeIdő - napi meditáció

Május 17.
"[A juhok pásztorának] ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti." (Jn 10,3)

Ajtónyitás

Az ajtó nem egyszerűen nyílászáró szerkezet, vagy amiként a szótár meghatározza, a valahová való bejutás lehetősége. Az ajtó metaforikus, költői kép is. Összeköt és szétválaszt, kinyit és bezár, befogad és kienged. Az ajtó kezdet és vég, mindig határ: vége az egyik, kezdete egy másik szobának. Amíg a falak megóvnak, az ajtók szabadságot adnak: beléptetnek a biztonságot adó otthonba, majd kiléptetnek a bezártságból újra a szabadba.
A Bibliában gyakran szerepel az ajtó képe. Az ószövetségi kijelentés sátrának bejáratától az újszövetségi Jelenések könyvének mennyei ajtajáig találkozunk vele. János evangéliuma szerint Jézus nemegyszer saját magát is ajtóhoz hasonlítja. A kinyíló ajtóról olvasva most is őt kell meglátnunk és felismernünk. Jézus szerint Isten nem az elszigeteltség, nem a bezárkózás, nem az elkülönülés Istene. Utat talál övéihez. Nem úgy, mint a tolvaj vagy a rabló, aki "másfelől hatol be", hanem nyíltan és közvetlenül, az ajtón át, vagyis Jézus segítségével.
Keresztényként a másik emberhez Jézussal vezet az út. Ő megkerülhetetlen. Az egymásra találásból, a kölcsönös megértésből, az emberi kapcsolatokból Jézust nem lehet kifelejteni, kihagyni. Aki máshonnan vagy mástól, egyéb megfontolásból közelít, annak a "juhok" nem fognak hallgatni a hangjára. Idegent nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Beszélhetnek szépen hozzájuk, ígérhetnek barátságot, szeretetet, hűséget, kínálhatnak sikert és előmenetelt, "nevükön szólítani" mégsem tudják őket.
Az egymásra találás után a "legelőre találás", vagyis a szabadság is Jézuson múlik. A nyitott ajtón át nemcsak befelé, de kifelé is vezet az út. Sokan szenvednek a bezártságtól, a magánytól, a megkötözöttségtől testi és lelki értelemben egyaránt. Jézus segítségével lehetőség nyílik a levertségből való talpra állásra, a közösségi, a családi, a gyülekezeti kapcsolatok újraélesztésére, a szívet szorító, az életet rabságban tartó béklyók és bilincsek lerázására. A biztonságot és az oltalmat keresve, a vastag falak menedékében észrevétlen marad az ajtók nyújtotta szabadság. Pedig a kerítésen túl üdítő legelők, friss élmények és új találkozások várják az erre vágyakozókat.
Az ajtó és az ajtónyitás újszövetségi képe Jézust juttatja eszünkbe. Előtte nincs akadály. "Juhai" hallják a hangját, ő pedig kivezeti őket. Walter Lüthi svájci igehirdető éles szemmel vette észre: még a kilincsét sem kell lenyomnod, Isten ajtaja csak be van hajtva.


Szerző: Bácskai Károly

 

Az IgeIdő kötet tartalma