IgeIdő - napi meditáció

Május 23.
"[Jézus Krisztust] szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét." (1Pt 1,8-9)

Forrás

Örülni jó, és talán nem is él olyan ember a földön, aki ne szeretne örülni, ne akarna boldog lenni. Persze sok helyen lehet keresni örömöt és boldogságot ebben a világban: unokák, gyermekek, család, egészség, ház, autó, szép kert, értéktárgyak, tudás és még hosszasan lehetne sorolni, hogy mennyi minden szépnek és jónak lehetünk a részesei. Mégis fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon mi életünk örömének a forrása? Mi boldogságunk forrása? Mulandó kincsek vagy örökkévalók? Mert ha örömünk forrása mulandó, akkor örömünk is mulandóvá válik. Ez bizony a keresztény ember számára is veszélyforrást jelenthet, hiszen sokszor észre sem vesszük, és az Istentől kapott mulandó ajándékokat Isten elé helyezzük. Ezért könnyen elbizonytalanodunk, ha kilátástalannak tűnik az életünk, ha nehéz perceket kell átvészelnünk, esetleg a gyász fájdalma szakad ránk. Ilyenkor fontos, hogy eszünkbe jusson a kérdés: mi, pontosabban ki boldogságom forrása? A hívő ember ugyanis nem azért tud örülni, mert nem történik semmi rossz az életében. Nem igaz az, hogy ha hiszel, akkor nem lesz problémád, konfliktusod a családodban vagy a munkahelyeden. Valószínűleg nem fogsz többet keresni, és még csak az emberek sem lesznek kedvesebbek. Nem az élet eredményessége miatt lehet örömünk! Persze lehet ezeknek az eredményeknek is örülni és hálát adni értük, de azok csak ideig-óráig tartanak! A keresztény ember pontosan azért örülhet dicsőült örömmel - ahogy Péter írja -, mert tudja, bármi is történjen földi életében: üdvössége van! Bár az életkörülményeink változhatnak, de egy sohasem változik: Isten ígérete, amely örök életet ígér nekünk.


Szerző: Csadó Balázs

 

Az IgeIdő kötet tartalma