IgeIdő - napi meditáció

Május 25.
"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek." (Lk 2,29-32)

Egyszeri és mindenkori

Isten igéje izgalmas olvasmány, mert jelentésének, értelmének több oldala van, és ezt sokszor egyszerre, egy csomagban teszi elénk, hogy a Szentlélek által kibontsuk. Elmondható, hogy ebben az igében egy egyszeri és mindenkori esemény történt meg Simeonnal, aki "várta Izrael vigasztalását". Egyszeri azért, mert megadatott neki az a személyre szóló élmény, hogy a csecsemő Jézust néhány percre a karjaiba vehette. Mindenkori azért, mert miután a Lélek által meglátta Jézust, békességgel a szívében kapott elbocsátást a földi szolgálatából. Az ige hangsúlyozza, hogy nem egyszerűen egy csecsemőt látott a karján, hanem az üdvösséget. Nem fizikai látás volt ez tehát, hanem látomás. Egy megrendítő hitbeli esemény. Elmondható, hogy Simeonnak ez az utóbbi tapasztalata ma sem ismeretlen. Elmondható, hogy Krisztusban ma, holnap és mindenkor megtaláljuk a békességünket kortól, nemtől, nemzettől függetlenül. Mit jelent ez a békesség? Romantikus időskori hangulatot és csendes elmúlást egy kertes házban, a svájci hegyekben? Érdemes megragadni itt Pál apostol szavait, majd pedig Pál nyomán Luthert is a Kis kátéban: "Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába..." (Kol 1,13) "Mit ad vagy használ a keresztség? Végzi a bűnök bocsánatát, megszabadít a haláltól és az ördögtől, s örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond." Simeon azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem lát halált addig, amíg nem látja meg az Úrnak Krisztusát (Lk 2,26). Nem mindegy a sorrend. Előbb a halál, azután Krisztus, vagy előbb Krisztus, azután a halál. Isten igéjében a halálnak egyszerre több értelme van: 1. fizikai-biológiai esemény, 2. kapcsolat nélküli állapot, 3. hely, 4. személy. Bármennyire is furcsa, a halált lehet látni is. Éppen ezért a Biblia eredeti szövege itt is pontos és nem költészet. Popper Péter közismert pszichológus foglalkozott egy könyvében azzal a kérdéssel, hogy fáj-e meghalni. Amikor Krisztus felment a keresztre, majd alászállt a poklokra és feltámadt, a halálnak minden értelemben vett oldalától megszabadított minden embert. A mennyei Atya Krisztusban kivétel nélkül mindenkit részesít örömmel abból az örökségből, amelyet Krisztus megszerzett (Róm 8,17). Amikor a hitben ezt az örökséget átvesszük, abban a pillanatban rendeződik az életünk, sorsunk. Békességünk lesz, mert Krisztus győzelmének a birtokában végezhetjük és zárhatjuk földi szolgálatunkat. Csodálatos állapot ez, amiért nem lehet eleget hálát adni Simeonnal és minden megváltottal együtt a mennyben és a földön. Nagyon-nagyon bátorító és hívogató ez az ige.


Szerző: Kustra Csaba

 

Az IgeIdő kötet tartalma