IgeIdő - napi meditáció

Június 6.
"János így válaszolt a sokaságnak: >>Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.<<" (Lk 3,11)

Teljes odaadás

Korunk emberéről korántsem mondható el, hogy ad annak, akinek nincs, hanem inkább magának szeretne mindent megtartani, az igényeit kielégíteni, életszínvonalát megőrizni, esetleg abból szeretne adni, ami számára már felesleges.
Sok alkalommal csöngetnek be hozzánk hajléktalanok, nélkülözők. Ilyenkor megkörnyékez az a gondolat, hogy valami olyan élelmiszert adjak nekik, amit már úgyse ennénk meg, aminek az állaga már nem "asztalra való". Neki az még jó lesz - gondolná az óemberem -, s legalább nem megy el tőlem éhesen. Ezek a látszatra megnyugtató gondolatok nem azok, amelyekről János beszélt, s amit Jézus képviselt. Ő nem a feleslegemből szeretne kapni, hanem azt, amim van. A teljes értékűt, az enyémet, ami nekem fontos, ami őt megilleti. Amikor Jézus azt mondja: "Kövess engem", akkor nem teszi hozzá: "amikor időd, erőd engedi, amikor kedved van hozzá, amikor unatkozol, nincs mit tenni." Ő a feltétel nélküli, teljes odaadást, lemondást kéri tőlem.
Jézus le tudta tenni az életét az Atya kezébe. A mennyei otthon minden isteni dicsőségéről, fenségéről lemondott, s választotta az én bűnös életemet, annak minden szennyét magára vállalta a dicsőség helyett, odaadta mindenét, s így tett szegény, bűnös emberből gazdaggá és tisztává.
Aki értelmével megragadja és szívével elhiszi, hogy milyen árat fizetett Jézus ezért az életváltozásért, az tud igazán hálás lenni, és tud embertársai felé is szeretettel közeledni. Az ilyen ember tud aztán a két teljes értékű ruhából, a két teljes értékű kenyérből egyet-egyet odaadni, mert őt már a hála indítja. Az Isten iránti hála lesz minden tettének mozgatórugója.


Szerző: Zsarnai Krisztián

 

Az IgeIdő kötet tartalma