IgeIdő - napi meditáció

Június 25.
"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3,20)

Kinyitni!

Kinyitni! Milyen sok hangsúllyal lehet ezt a szót kimondani. Másként mondja egy rendőr, amikor a bűnöző lakásába akar behatolni. Másképp mondja a legény, akik a szerelmét akarja meglátogatni. Másképp mondja a kíváncsi ember, aki valahova be akar kukkantani, és másképp mondja a menekülő, aki egy ház védelmébe akar végre jutni. És másképp a meghívott vendég, aki éppen nem tud bemenni oda, ahová a meghívták.
Kinyitni! Másképp mondja ezt Jézus, amikor a szíved ajtaja előtt áll.
Olykor ugyanúgy, mint a rendőr, aki a szívedben lévő bűnt akarja leleplezni. Mert nem jó rejtegetni a szívben lévő bűnt.
Olykor úgy, mint aki kíváncsi az életedre. Nem lehet előtte titok az, ami veled történik. De nem egyszerűen kíváncsisága, hanem szeretetteljes és kísérni akaró együttérzése miatt.
Olykor úgy, mint a meghívott vendég, aki azzal szembesült, hogy bár be kellene mennie, de az ajtó zárva van.
Olykor pedig úgy, mint a szerelmes, aki nagyon vágyik arra, hogy választottjához egészen közel legyen.
A kopogások egyfolytában hangzanak. Ha csendben leszel, akkor ezen a napon is sokszor meghallhatod Jézus kopogását, zörgetését, azt, hogy vágyódik feléd, hozzád, a veled való közösségre. Mert nem akarja, hogy nélküle élj!
Sajnos sokszor jól megvagyunk nélküle: bűneinket rejtegetjük, titkainkat takargatjuk előle, szégyelljük magunkat, vagy éppen méltatlannak érezzük magunkat hozzá. De ő kitartóan vár a nyitásra. Jézusnak ez a mondata azt is jelenti, hogy ő még akkor is közel van hozzám, ha én nem nyitom ki az ajtót előtte.
Láthatunk romantikus filmekben szerelmeseket, akik ha esik, ha fúj, ha köd vagy zimankó van, ott várakoznak kedvesükre a ház előtt. Vágyakozva nézzük őket - hűségüket és kitartásukat.
Ha valaki beenged... Nem romantikus film ez, hanem valóság, amikor rácsodálkozhatunk a hozzánk mindig hűséges Krisztus szerelmére! Ezért énekelhetjük a szép esti ének soraival: "Otthonos, meghitt, szent közösségben, / Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!"


Szerző: Bencéné Szabó Márta

 

Az IgeIdő kötet tartalma