IgeIdő - napi meditáció

Június 28.
"Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe." (Mt 20,1)

Későn-korán hozzád vágyom

"Ki korán kel, aranyat lel." "A korán elvetett jó mag biztosabb termést ígér, mint a késői vetés." Ezek a szólásaink az idejekorán megkezdett munka eredményességéről beszélnek. Ritkán gondolunk azonban arra, hogy Isten is korán, sőt minden emberi tevékenységnél korábban kezdi meg munkáját bennünk és közöttünk.
Ezt tette a menny és föld teremtésekor. Húsvétkor, újat kezdve az emberiség történelmében, szintén ezt cselekedte: kora hajnalban mentek ki az asszonyok a sírhoz, de Isten még náluk is korábban ott volt, és feltámasztotta a halálból Jézust.
Isten már egészen korán, gyermekségükben választott ki és hívott el embereket szolgálatára: a kis Sámuelt, az ifjú Dávidot, a gyermek Keresztelő Jánost vagy a fiatal Timótheust.
Keresztségünkben - akár gyermekként, akár felnőttként részesültünk benne - minden emberi döntésnél korábban megelőlegezte kegyelmét. Mi csak azért vagyunk képesek a szeretetre, mert ő korábban, azaz előbb szeretett minket.
A szőlőmunkások példázatában korán reggel ment ki a gazda, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
Téged mikor hívott el Isten szolgálatába? Mikor hallottad meg hívását? Korán, gyermekségedtől kezdve? Adj hálát érte! Lásd meg, mekkora áldás, hogy mindig vele lehetsz! De azt is lásd meg, hogy korai elhívásod nem a te érdemed! Egyedül kegyelem. Vagy talán később, felnőtt fejjel tértél meg? Nem maradtál le semmiről! De azt is lásd meg, hogy megtérésed nem a te érdemed, Isten hívott el téged még időben. Idejekorán, mert még nem volt késő számodra! Ez is kegyelem.
A szőlőmunkások példázatában kimegy a gazda korán, de kimegy későn is. Még akkor is fogad fel munkásokat. Mert ő "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,4). Ezért ad a korán kezdőknek és a későn érkezőknek egyforma fizetséget: örök életet és üdvösséget ingyen kegyelméből. Ezt a szeretetet naponként megtapasztalva csak egyet tehet az ember: "Imádságra két kezem, / Ím, buzgón összeteszem; / Későn-korán hozzád vágyom, / Míg ott fent szól énekem / Megdicsőült nyelveken." (EÉ 53,7)


Szerző: Németh Mihály

 

Az IgeIdő kötet tartalma