IgeIdő - napi meditáció

Július 4.
"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok." (Mt 5,11)

A meggyalázott boldogsága

Mit jelent ez a mondat? Ha nem Jézus miatt gyaláznak és üldöznek minket, akkor nem vagyunk boldogok? Ha nem üldöznek és gyaláznak minket, nem lehetünk boldogok, még ha közünk van is Jézushoz? S végül, amikor mindenféle rosszat hazudnak róla, gyalázzák, sőt üldözik, akkor ki tudja, e sok rémségből mi az, ami alanyi jogon, önmaga miatt éri, s mi az, ami Jézus miatt?
A világ már csak ilyen. Az ember vagy gyaláz, vagy gyaláztatik. Giccses a másikról jót mondani. Gyanút kelt, aki a másik teremtettségi méltóságát minden körülmények között tiszteletben tartja, aki nem udvariaskodik, hanem hűvös és távolságtartó gesztusával nyilvánvalóvá teszi, milyen az az emberi tartás, amelyet önmagától feltétlenül elvár. Mit jelent Jézus miatt üldözve lenni? Ha a rá hivatkozók - rajongók, szektások, fölébredtek, örök inkvizítorok, néptanítók, morális csendőrök, antiszemiták és idegengyűlölők, homofóbok és vulgármaterialisták - gyaláznak őmiatta, akkor boldog vagyok? Lehet boldog a meggyalázott ember?
Amikor II. János Pál pápa előbb boldoggá, majd szentté avatta Edith Stein filozófust és karmelita apácát, azt a német zsidó nőt, aki úgy halt meg Auschwitzban, mint a többi odahurcolt, nem a Jézus miatt üldözöttet, nem a keresztény mártírt, még csak nem is az ártatlanul szenvedő és igazságtalanul legyilkolt embert méltatta. Hanem a zsidót, aki hű maradt népéhez. A néphez, akitől mindenki elfordította arcát. A tények szintjén még az Isten is. Edith Stein valóban boldog volt, és az is marad mindörökre.


Szerző: Donáth László

 

Az IgeIdő kötet tartalma