IgeIdő - napi meditáció

Július 15.
"Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek." (Mt 15,14)

Krisztus nélkül vak vagy, és az is maradsz

Nagy felelősséggel jár Isten igéjét tanítani az embereknek. Nem csak azért, mert az ige megkülönböztetett súlyt, tekintélyt ad útmutatásomnak, tanításomnak, igehirdetésemnek. Ez nem az én érdemem. Ezt a Szentlélek Úristen munkájának köszönhetem. Az én felelősségem ott kezdődik: megtettem-e mindent annak érdekében, hogy helyesen értsem meg az igét, amit továbbadni szeretnék, hogy valóban tisztán, hamisítatlanul tolmácsoljam azt. Az én szakmai hozzáállásom vagy hanyagságom megvakíthat, hogy ne értsem helyesen az evangéliumot.
Annak idején a farizeusok és írástudók szakmai szőrszálhasogatással homályosították el az evangélium ragyogását. Túlbuzgó igyekezetük tette őket vakká. Fontosabbnak tartották saját magyarázatukat, mint az Isten törvényét, amit magyaráztak.
A hanyagság is vakká tesz. Amikor rest vagyok az igét szakmailag is tanulmányozni, lehet, hogy semmit sem fogok abból meglátni. Csak azért használom a feltételes módot, mert Isten csodálatos kegyelméből sokszor még így is, képzetlenségem és hanyagságom ellenére is kapok olyan igei üzenetet, amelyet érdemes továbbadni.
Magam okozta vakságomat tőlem fogja számon kérni a Mindenható. Ha csak magamért volnék felelős, kevésbé fájna vakságom. De mint családfő, mint tanító, mint lelkész, mint elöljáró a rám bízottakért is felelek. A rám bízottak üdvösségéért! Az Úr Jézus mérhetetlen árat fizetett azért, hogy nekem és a rám bízottaknak reménységünk legyen az üdvösségre. Szabad-e kockáztatnom a mások, a családom üdvösségét a magam okozta vaksággal?!
Isten bűnbocsátó szeretetében reménykedem, aki gyarlóságaim ellenére is megláttatja velem üdvözítő, éltető igéjét, hogy másokkal is megláttathassam azt. Jézus Krisztus a világ világossága. Ha rá tekintek és őt követem, akkor látni fogok.


Szerző: Kovács László Attila

 

Az IgeIdő kötet tartalma