IgeIdő - napi meditáció

Július 23.
"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben." (Jn 12,46)

Legyünk világítótornyok!

Egyik kedves barátom, egy Balaton-parti városban szolgáló lelkész látogatásunkkor egy pólóval ajándékozott meg, amelynek hátulján a templomuk stilizált képe látható, amely egy világítótoronyra emlékeztet.
A sötétben való eligazodás, a viharban való tájékozódás egyik legjellegzetesebb szimbóluma a világítótorony. A radarok és a műholdas navigáció előtti korban a világítótornyok nélkülözhetetlenek voltak a hajók védelmében, hiszen fényükkel biztos utat mutattak a hajózóknak, hogy zátonynak ne sodródjanak, és ne vetődjenek idő előtt a partra.
G. B. Shaw azt mondta: "Nem jut eszembe más olyan emberi építmény, mely annyira önzetlen lenne, mint a világítótorony. Ezeket kizárólag azért építették, hogy másokat szolgáljanak."
Jézus Urunk János evangéliumából származó mondata végtelenül önzetlen szolgálatról tesz bizonyságot. Ő világosságul, a világ Világosságaként jött a világba, ami leleplezi a sötétséget, aminek ragyogó fényénél helyesen lehet tájékozódni. Az őbenne megjelent ragyogó világosság miatt nem kell sötétségben tévelyegnünk, nem kell a homályban cél tévesztenünk.
Ráadásul Jézus nemcsak saját maga és szolgálata meghatározásaként használja a világosság képét, hanem ahogyan a Hegyi beszédben elhangzott, az őt követőkről ezt mondta: "Ti vagytok a világ világossága." Ez nem ellentmondás Jézus beszédeiben, hanem valódi örömhír a számunkra.
A régebbi világítótornyok esetében még tüzet, a későbbiekben pedig már elektromos áramot használtak a világításhoz, de a fényt mind a mai napig belülről kell kivetíteni lencsék segítségével, hogy minél nagyobb hatótávolsággal világítsanak bele a sötétségbe.
Jézus maga a világosság, a világ Világossága, de aki valódi közösségben él vele, annak az életére kiárad Jézus világossága, s mint másodlagos fényforrás, tükrözzük a Fiú világosságát ebben a sötét világban.


Szerző: Asztalos Richárd

 

Az IgeIdő kötet tartalma