IgeIdő - napi meditáció

Július 24.
"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)

Rajtam is segített!

A hétköznapi életben számos alkalommal kell szembesülnünk elutasítással, és sokszor azt érzékeltetik velünk akarva-akaratlanul, hogy nincs ránk szükség. Persze az indok mindig más és más. Elítélhetnek és elutasíthatnak valakit a bőrszíne, vallása, kinézete, viselkedése, életkora vagy tulajdonképpen bármilyen dolog miatt. És sajnos sokszor mi magunk is megtesszük ezt, és nemet mondunk egymásra, még a gyülekezeteinken belül is. Olyan sokszor nem vagyunk nyitottak egymás iránt, hanem emberi elvárásokat támasztunk az "érkezők" felé. Pedig mennyire jó lenne, ha bennünk is ott lenne az a krisztusi hozzáállás, amely nem elutasító, nem kirekesztő, hanem épp ellenkezőleg, befogadó! És bár talán mi mind azt szeretnénk, hogy "többen legyünk", de vajon mit teszünk ezért? Vajon szívesen látjuk-e az érkezőket? Mindenkiről úgy gondolkodunk-e, hogy helye van a gyülekezetben, vagy inkább örülnénk neki, ha megszabadulnánk némelyektől, mert úgy esetleg nyugodtabb lenne az életünk... Vajon nem nézzük-e túl sokszor azt, hogy milyen ruha van a másikon, vagy hogy nem énekel, esetleg nincs tisztában a szokásainkkal? Vajon hányszor tesszük fel a kérdést: "Mit keres itt, hiszen az ő családja sohasem járt templomba?!"
Tudunk-e örülni egymásnak, annak, hogy újabb és újabb emberek kíváncsiak Jézusra, vagy az emberi kötöttségeink megakadályoznak ebben? Fontos emlékeznünk arra, hogy Jézus engem sem küldött el, hanem elfogadott olyannak, amilyen vagyok! Elfogadott a hibáim, gyengeségeim, bűneim ellenére! Én sem voltam és vagyok tökéletes, sőt...! Ezért is fontos, hogy meglássuk és megláttassuk, hogy Jézus nem küld el, hogy nála jó helyen vagyunk, hiszen ő az, akire szükségünk van. Ő tud megszabadítani a bűneinktől, ő tud változást hozni az életünkbe! Ő nem zárkózott el előlünk, hiszen szükségünk volt és van a segítségre, éppen ezért mi sem zárkózhatunk el egymás elől. Nem várhatjuk azt az emberektől, hogy majd akkor jöjjenek a gyülekezetbe, ha már hibátlanok. Hisz éppen azért jönnek, mert segítségre van szükségük, ugyanúgy, ahogy nekünk is. Ez a mi egyetlen reménységünk, hogy ő nem küld el, hanem befogad!


Szerző: Csadó Balázs

 

Az IgeIdő kötet tartalma