IgeIdő - napi meditáció

Július 29.
"Hát ti kinek mondotok engem?" (Mt 16,15)

"Hát ti? Igen, igen. Ti?"

Oly sok mindent mondunk. Talán túl sokat is. A másik véglet az, amikor nem mondunk semmit. Nem mondjuk ki azt, amit gondolunk. Vagy nem úgy mondjuk ki, ahogy kellene. Ebből lesz a zűrzavar. Ha sok, az a baj. Ha kevés, akkor meg az a baj. Ki tud ezen eligazodni? Nálam sokkal okosabb, hozzáértőbb emberek megírták már vagy ezerszer, hogy baj van az emberiséggel. Mert nem tudja magát kifejezni. Gond van az emberi kapcsolatokkal. Hiba van a készülékünkben - valljuk be -, az Istennel való kommunikációnkban is.
Mai - környezetéből kiragadott - igénk nem esik jól. Szinte érzem, ahogy nekem szegeződik a kérdés, és tudom, hogy válaszolnom kell. Izzad a tenyerem, és legszívesebben elszaladnék. Itt nincs pardon.
Rögtön, szinte zsigerből válaszolnak a tanítványok is Jézus kérdésére, hogy őt kinek mondják az emberek. Az akkori szóbeszédeket adják vissza: Keresztelő, Illés, Jeremiás. Valószínű, hogy a tanítványok is érezhettek gombócot a torkukban, amikor Jézus minden kertelés és bevezető nélkül nekik szegezte ezt a hihetetlenül lényeges kérdést. "Hát ti?" A többiek, a tömeg az egy dolog. De ti. Ti, akik velem együtt átéltetek sok mindent. Akik megosztjátok velem nappalaitokat és éjjeleiteket, örömötöket és bánatotokat. Ti mit gondoltok rólam? Ti vajon mit mondotok rólam? Zsigerből válaszolunk vagy elgondolkodunk?
Jézust nem az érdekli, hogy tudod-e még a konfirmációi káté összes kérdésére a pontos választ. Hanem hogy emlékszel-e arra, hogy amikor a legelhagyatottabb voltál, mégis erőt kaptál valakitől? Amikor újszülött gyermekedet tartottad a kezedben, és majdnem elájultál a fáradtságtól, mégis tudtál gyönyörködni az Istentől kapott ajándékodban. Amikor ott álltál a sír szélén, és engedték le szeretted koporsóját, minden erődet összeszedve hangosan énekelted a "Győzelmet vettél" kezdetű éneket. Igen. Ezek azok a pillanatok - és még százezer fel nem sorolt -, örömök, fájdalmak, szorongások, amikor melletted állt, átkarolt, megerősített az, akinek nevét bátran és hangosan kiálthatod bármikor. Akiről beszélhetsz és beszélned is kell. Akit nemcsak szóban, de tettben, cselekedetekben, hétköznap és ünnepnap, reggel és este, mindenkor hirdetned kell! Hirdetnünk kell! Mert mi tudjuk, hogy ő Jézus Krisztus, az Isten Fia, a mi Megváltónk. Engem is és téged is megsegített mind ez ideig. Istennek legyen hála!


Szerző: Horváthné Csoszánszky Márta

 

Az IgeIdő kötet tartalma