IgeIdő - napi meditáció

Augusztus 20.
"Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik [...]. Ők azonban semmit nem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat." (Lk 18,32-34)

Nem ígérhetek mást, csak vereséget

Dosztojevszkij regényében a Nagy Inkvizítor elzavarja Jézust, mert ebben az elképzelt, de a reálishoz nagyon közelítő egyházban nincs már rá szükség. Az Inkvizítor úgy látja, csak tönkretenné azt a remekül funkcionáló rendszert, amelyet az egyház nagy áldozatok árán, sok-sok évszázados munkával kialakított magának...
Az egyháznak nem kell Jézus, illetve csak az a Jézus kell, amelyikhez maga adhatja a "használati utasítást". De az a radikális Jézus, aki nem fér el, nem szuszakolható bele a könnyen elsajátítható szólamok világába, újra és újra kopogtat az egyház ajtaján. Nyugtalanná és álmatlanná téve embereket, akik más válaszra vágynak. Jézusnak kell az egyház: ez a mi szerencsénk és szerencsétlenségünk is egyben, sikertelenségeink és kudarcaink kiapaszthatatlan forrása.
"Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket" - mondta Winston Churchill 1940-ben, amikor miniszterelnökké választották, és a II. világháború legnehezebb évei vártak az országra. De ezt a fordulatot már egy korábbi beszédében is használta, sőt Byron egy versében is megtaláljuk a "milliók vére, verejtéke és könnyei" kifejezést. Ennek a hatásos szófordulatnak lehetne "evangéliumibb" formát is adni: "Nem ígérhetek mást, csak gúnyt, gyalázatot, leköpdösést, ostorozást és halált." Mindez azonban nem a millióknak szól. Nem a sokaságnak, a követők tömegeinek kell mindezeket elszenvednie. A gúnyt, gyalázatot, köpdösést, ostorozást és kereszthalált egyedül Jézus szenvedi el. Hogy miért? Jézus nem válaszol a miértre. Az evangéliumi szöveg mindössze a divinum passivum, az isteni cselekvésre utaló passzív szerkezet használatával utal arra, hogy az események mögött Isten áll. Elég ez válasznak? Az evangélistáknak és kortársaiknak elég volt. Mai igehirdetők jó része hozzátenné: értünk és helyettünk történt Jézussal mindez. Bűneink következményeként, amelyet Jézus átvállalt magára. De vajon ez a magyarázat nem teszi túl hamar zárójelbe a vereséget? Vajon nem adjuk túl egyszerűen az emberek kezébe a "használati utasítást Jézushoz"? Nem kellene az evangélisták hitéhez, divinum passivumához ragaszkodnunk? Hiszen néha a kevesebb több. A ki nem mondott és a bizonytalan paradox módon stabilabb a sokat hangoztatott és leegyszerűsített teológiai igazságoknál.


Szerző: Réz-Nagy Zoltán

 

Az IgeIdő kötet tartalma