IgeIdő - napi meditáció

Augusztus 22.
"...mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr." (1Pt 2,3)

Új indul el

Két évtizeddel ezelőtt az számított igazi hírességnek, aki nem végzett semmilyen házimunkát.
Ma már mindenki szeret főzni, a hírességek többsége azt állítja magáról, hogy tud is, legalábbis vannak specialitásaik. A főzőműsorok pedig egyre csak szaporodnak. Családom néhány ilyen "főzni tudót" név szerint is ismer, talán azért, mert elhiszik, hogy valójában rendelkeznek a kellő tudással. E műsorok egyik fontos momentuma az ízlelés, találkozás a fűszerezéssel, az étel leendő ízének világával. Aki szájában érzi az ízeket, az már társítani tudja azt a készülő étellel.
Amennyire fontos a szakácstudományban a kóstolgatás, annyira fontos az emberi kapcsolatokban a megismerés, a találkozás. Péter nagyon egyszerűen hozza tudtunkra a tényt, "megízlelték". Van ismeretük. Nem akármit ízlelhettek meg, hanem az egyedüli Jót. Jóságos, jó az Úr. Tertullianus is eljátszadozik a jó értelmezésével, a jót végül is Krisztussal asszociálja. Péter a Zsoltárok könyvéből kölcsönözve idéz: "Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!" (34,9) Igehelyek sokasága kezdődik hasonlóképpen; számomra olyan ez, mint egy közlemény. Közlemény a megtapasztalt isten-, illetve Krisztus-ismeretről. Azt szeretnék érzékeltetni, hogy valami új indult el a Krisztus közelébe került ember életében. Olyan ismerethez jutottak, amit nem lehet a szőnyeg alá seperni, meg nem történtté tenni. Amit megismertek, az maga a jóságos Isten, az egyedüli Jó, a Tökéletes.
A megismerés által új élet kezdődik, az új élethez új ennivaló dukál. Az újszülöttnek tej, Jézus ízlelőjének a "tiszta étel", ami nem más, mint Isten igéje. Aki ezt az ételt eszi, aki ebből a táplálékból él, az naponta házát a sarokkőre, Krisztusra építi, és jöhet bármilyen megpróbáltatás, élete szilárdan fog állni.
Az egészséges élet egyik feltétele az étrenddel foglalkozó szakemberek szerint, hogy sohasem szabad jóllakásig enni. Van, aki habzsolja a Bibliát, és észre sem veszi, hogy milyen finomságok fölött siklott át a szeme. Jézusból nem a mennyiség a fontos, hanem az alapos megismerés. Eperjes Károly, nemzetünk "Szamócája" előadóestjein arra tanítja a jelenlevőket, hogy "csócsálni" kell a verseket, hogy azok minden apró részletét fel tudják fedezni. Isten Jézus Krisztusban megjelenő jóságát akkor ismerjük meg igazán, ha "csócsáljuk" az igét, ha sokat kóstolgatjuk, mert ízlelgetés közben jön meg az étvágy és annak jótékony hatása, a boldog felismerés.


Szerző: Jakab Béla

 

Az IgeIdő kötet tartalma