IgeIdő - napi meditáció

Október 3.
"...mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14,8)

Az Úréi!

Martinnal ültünk az autóban. Egészen kicsi volt. Várakoztunk. Lehúztuk az ablakokat, jólesett a beáramló friss levegő, a finoman melengető napsugár. Egyszer csak berepült egy darázs. Mondom neki: próbáljuk óvatosan kikergetni, mert még megcsíp bennünket. Ügyeskedtem. Ő kérdezett (a nagy kérdések időszakát élte):
- Mi ez?
- Darázs.
- Csíp?
- De még mennyire!
- Fázik? Szerinted azért húzódott be hozzánk? Kié? - Részemről némi csend, majd kellő "hozzáértéssel":
- A Jóistené! - Mire ő:
- Akkor nem félek!
Kié? Az Úré!
"És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. [...] Uram, ments meg minket, elveszünk! [...] Mit féltek, kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült." (Mt 8,24-26) Kié a hatalom életben és halálban a rettentő erők felett? Az Úré! S a vele egy csónakban lévők megtapasztalhatják! Ám ha az ember nincs vele egy csónakban?
Jónásnak Ninivébe kellett volna mennie, ő azonban egy Tarsis felé tartó hajóra szállt. Váratlan tengertombolás következett. Vajon ki miatt? Kutatták az emberek. Ráleltek Jónásra. Hát te? Mit lehet tudni rólad? S az, aki akkor nem mondhatta el: ha élek, az Úrnak élek, akire okkal haragudott az Isten, azt kérte: dobjatok a tengerbe. Abba a tengerbe, amelyről percekkel korábban azt vallotta: az is az Istené! Nem voltak nagy szavak, hangos átkozódás vagy éppen kétségbeesett mentegetőzés, csak zuhanás Istenbe. "Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy... kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem." (Zsolt 139,8-10) Az Úréi vagyunk!


Szerző: Fatalin Helga

 

Az IgeIdő kötet tartalma