IgeIdő - napi meditáció

Október 12.
"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől..." (Zsid 12,15)

Miből élsz?

"Fizetésből!" - szokták mondani, utalva a vasárnapi munkavégzés elvárt és megszokottá vált gyakorlatára. Valóban nehéz helytállni egy olyan világban, ahol a társadalmi és a gazdasági egyensúly megbillent, a munkavállalót pedig kényszerű elvárásokkal sújtják. Isten igéje mégsem mérlegelésre hív, hanem döntés elé állít bennünket. Amikor Jézus az övéiért könyörgött, a következőket mondta mennyei Atyjának: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) A mi Urunk azóta is szüntelenül esedezik értünk, ezért lehetséges talpon maradni, hűségesen és tisztességesen élni még a nehéz körülmények ellenére is.
Az apostol a hívő ember felelősségéről beszél a rábízottaknak. Akik szeretnék megszívlelni a szavait, azok számára világossá teszi, hogy az ingyen kapott kegyelem ajándékát nem tékozolhatjuk el, a Krisztussal történt találkozás pedig nem maradhat következmények nélküli lelkesedés csupán. Isten országa nem az önigazoló mindentudóké, hanem azoké a tanítványoké, akik napról napra kegyelemből élnek, mert a vámszedőhöz hasonlóan őszinte bűnvallást tettek a világ Ura előtt. "Vétkeztem" - így kezdődik a szabadulás, ez az első lépés az új élet felé. Elhomályosítjuk a tanítványi élet valóságát, ha nem beszélünk azokról a veszélyekről, amelyek a Krisztus-követés hitelességét csorbítják. Jézus azt mondja, hogy ragyognia kell a megtapasztalt világosságnak a tanítványok életén, hiszen a beszédünk, a véleményformálásunk és az indulataink elárulják hovatartozásunkat.
A sok lelki és fizikai megpróbáltatást átélt apostol inti a megfáradt keresztyéneket. Óvja mindazokat, akik eltávolodtak a kegyelem szilárd bástyájától, teret engedve az Isten nélküli világ jellemző megnyilvánulásainak. Az elmúlt napokban világhírű pszichológus érkezett Magyarországra, aki azt szerette volna kideríteni, miért olyan borúlátó a nemzetünk. Nem érti, hogy a kiváló szellemi, kulturális és földrajzi adottságok ellenére miért nem élnek boldogabban, vajon mi hiányzik az életükből? A keserűség menthetetlenül válsághoz vezet, amely súlyosan megfertőzi a környezetünket is. Hogyan várhatjuk el gyermekeinktől, hogy Isten közelébe vágyódjanak, ha otthon feszülten tesszük a dolgunkat, és ingerülten beszélünk a családtagjainkkal? Hogyan lehetünk hiteles tanítványok, ha a Bibliából tanultak ellenére túlzottan gyorsak vagyunk a szólásra, és késedelmesek mások meghallgatására? A válságra gyógyírt egyedül a váltság elfogadása jelenthet, mert a kegyelem ajándéka erős oltalom, biztos menedék. Rászorulunk a Csodálatos Tanácsos igazságára, aki rámutat mulasztásainkra, bűneinket bűnnek nevezi, de az önmagát megtagadó ember előtt feltárja az örök élet reménységét. A világ világossága nem kárpótlást ad, hanem önmagát adja. Nem enyhíti a keserűséget, hanem eltörli, hogy vigasztalást és új erőt adjon mindenkinek, aki az ő országát tiszta szívvel keresi.


Szerző: Bozorády Ildikó

 

Az IgeIdő kötet tartalma