IgeIdő - napi meditáció

Október 22.
"És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek..." (Jel 14,6)

Jó hír mindenkinek

A Jelenések könyve már a kánon kialakulása kezdetén viták tárgyát képezte. Ennek oka egyszerű. Sokféle butaságot bele lehet magyarázni. És sokféle butaságot bele is magyaráztak az idők során mind a mai napig. Az apokalipszis műfaja ugyanis akkor alakult ki, amikor Isten népe nehéz helyzetben volt: háborúságot, üldözéseket szenvedett. Mindent képletesen kellett megfogalmazni, hogy az elnyomók, az ellenségek ne értsék. A sorok közt kellett olvasni. Ez a későbbi korok emberei számára sem ismeretlen. Titkosírás, jelképes beszéd, kódolt üzenetek: ezek ifjúkorunk kedvelt irodalmi olvasmányainak és kalandjainak gyakori szereplői. A mai ember is megtanult a sorok közt olvasni, virágnyelven írni és beszélni. Még ha nincs is szó mindenütt hétfejű sárkányról, fenevadról, bélyegről, hatszázhatvanhatról, napba öltözött asszonyról, égen repülő angyalról és hasonlókról. Elég, ha egy humorérzék nélküli főnök vagy valamelyik hízelgője belép az irodába vagy műhelybe, máris virágnyelvre váltanak a munkatársak. Ilyen a Jelenések könyve is. Mintha csak egy furcsa bálozó társaságba tévednénk, ahol fakardokkal és lézerfegyverekkel vívó jelmezesek, szócsatákat vívó nyakkendős, kosztümös urak és hölgyek, valamint köztük minden feszengéstől mentesen közlekedő fura mesebeli lények játszanák mindennapi és kozmikus játszmáikat - hazugságról, színlelésről, hatalomról, bukásról, ármányról és szerelemről. És köztük megjelenik egy szolid eleganciával öltözött pincér, aki finom, egyben egészségesen összeállított szendvicseket kínál mindenkinek. Ami túl van a fénykardokkal vívott harcokon, a mellébeszélésen, a hatalmon és az ármányokon. Ami mindenki számára az egyetlen alapvető és nélkülözhetetlen. Az örök evangélium.


Szerző: Bartha István

 

Az IgeIdő kötet tartalma