IgeIdő - napi meditáció

Október 27.
"...mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is." (1Jn 2,2)

Helyettünk, miattunk, értünk

"Valahol valami eltörött, valahol valami nincsen rendjén." Dsida Jenő fogalmazza meg az embernek ezt az örök hiányérzetét, ami valahol mélyen abból ered, hogy elveszítette azt az eredeti harmóniát Istennel, amire Isten őt megteremtette. Valami nincsen rendjén, valami hiányzik, valami eltörött: örök emberi panasz ez attól kezdve, hogy az ember fellázadt Teremtője ellen. Hogyan is lehetne visszaállítani a rendet? Hogyan is lehetne a törött szilánkokból újat formálni? Hogyan is lehetne újra visszaszerezni az elveszített egyensúlyt, a harmonikus kapcsolatot Isten és ember között? Sokféle próbálkozást, sokféle kudarcot örökít meg a Szentírás. Egészen addig, amíg Isten egy egyszeri és végérvényes lépéssel helyre nem állította a rendet közte és az ember között, egyetlen Fia helyettes áldozatával.
Jézus engesztelő áldozata eltörölte a bűneinkkel létrehozott adósságot, áthidalta a bűneink eredményezte szakadékot, helyreállította a bűneink által előidézett törést. Hogy a rend bomlasztóinak esélyük legyen. Hogy a rend felforgatói újra visszatalálhassanak az Istennel való közösségbe, ahonnan kiszakadtak, és ahova saját erejükből képtelenek visszatérni. A mi saját magunk által helyrehozhatatlan bűneinkért történt Jézus engesztelő áldozata. A mieinkért és az egész világ bűnéért. Egyszer s mindenkorra. Hogy egykor ebbe az áldozatba belekapaszkodva átélhessük az Istennel való közösség teljességét, ott, ahol már nem kell az állandó emberi hiánnyal küzdenünk: "Valahol valami eltörött, valahol valami nincsen rendjén."


Szerző: Zsugyel-Klenovics Katalin

 

Az IgeIdő kötet tartalma