IgeIdő - napi meditáció

Október 30.
"[Isten] nincs messzire egyikünktől sem..." (ApCsel 17,27)

Karnyújtásnyira

Az alábbi mondat Pál apostolnak a görög fővárosban, Athénban elmondott beszédének egy kis részlete. E város gazdag kulturális múlttal és vallásossággal rendelkező városként létezett már Pál apostol életében is. Szinte mindenfajta istennek volt kultusza és oltára, sőt, hogy valamelyik istenség meg ne sértődjék, még az ismeretlen istennek is emeltek helyet (ApCsel 17,22-23).
Vallásosság! Érdekes jelenségeknek vagyunk mostanában is tanúi. A világi értelemben vett tiltások eltűntek, szabadon lehet templomba járni, Bibliát és keresztény irodalmat beszerezni, olvasni, terjeszteni. Mégis, mintha az emberek zöme egyre kevésbé keresné életének értelmét a templomok falai között.
Mindeközben pedig a másik oldalról azt tapasztaljuk, hogy az emberekben még talán soha ilyen erős nem volt a spiritualitás iránti igény. Egyre többen szeretnék átélni, kitapintani az Istent. Reneszánszukat élik a különböző megvilágosodást ígérő tanfolyamok, tanítások. Hasonlóan, mint egykoron Athénban...
És Pál ebbe a helyzetbe kerülve tesz bizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Természetesen a maguk szerint bölcsek (Ézs 5,21) úgy ítélik meg, hogy nem mond túl sok újat, mosolyognak rajta.
Ma is ez a forgatókönyv. Aki "túl képzett", "túl okos" ahhoz, hogy kicsivé váljon az Isten előtt, az nem találja meg hozzá az utat. Aki "túl gazdag" ahhoz, hogy szegénnyé váljék az Isten előtt, az nem leli meg hozzá az utat (lásd Mk 10,17-27), aki túl ez, túl amaz... Vagyis aki túl kevély ahhoz, hogy Isten megérinthesse, az sohasem találkozik ővele, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad" (Jak 4,6).
Azonban a kicsinyek és a gyermekek képesek őt meglátni! (Lk 18,15-17) Ilyen kicsinyként vár minket ma is Urunk, hogy rátaláljunk, hiszen nincs messze egyikőnktől sem!


Szerző: Buday Zsolt

 

Az IgeIdő kötet tartalma