IgeIdő - napi meditáció

November 3.
"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban." (Fil 4,19)

Az én Istenem

Bármim is van, akár fizikai vagy szellemi értelemben, azt Istennek köszönhetem. Nagyon sokáig nem tudtam megérteni, hogy az azonos nyelvet beszélő, de más országban élő emberek gondolkodásában miért van ekkora különbség. És még ma is kérdés számomra, hogy az, amit gondolunk, mondunk vagy teszünk, az a Krisztus dicsőségét szolgálja-e.
De rájöttem, hogy rossz a kérdés! Mert az irány teljesen más. Nem alulról felfelé irányuló, hanem felülről lefelé, vagyis Isten megjelenése Krisztus által az emberi életben határozza meg szükségleteimet, és a hangsúly nem a fizikai valóságon van, hanem a spirituális síkon.
Mire van igényem? Arra, hogy Isten szeressen, hogy szeretve legyek és szeretni tudjak, mert akkor tudok eleget tenni keresztény faladatomnak, és így tudom igazán kielégíteni igényeimet. Nem beszélve arról, hogy így válik teljessé életem, és rátalálok szerepemre, életem értelmére e földi világban.
Akár úgy is fogalmazhatnék az ige szavaival: Isten betöltötte minden szükségemet az ő gazdagsága szerint. Minden igény, amely nem Istenre irányul, csupán emberi kreáció, amelynek kielégítése pillanatnyi állapot, és máris kezdődik előröl, és nem jutunk az egyről a kettőre.
Az Istenben a Krisztus megtapasztalása, amely az isteni igény valódi megfogalmazása, előrehaladó folyamat, azaz kettőről a háromra jutunk.


Szerző: Domokos Tibor

 

Az IgeIdő kötet tartalma