IgeIdő - napi meditáció

November 4.
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jak 1,22)

Cselekvő élet nélkül?

Kirakatvilágban élünk. Bármi is van a háttérben, a kirakat csillog-villog. Ma már alig vannak kora hajnalban jó illatot árasztó, ízletes kenyeret sütő pékségek, de a városi utcák majd´ mindegyikén működik látványpékség. Nincsenek mívesen megmunkált színházi és filmdíszletek, de van vetített háttér, amelyen a látszat minden varázslását végre lehet hajtani, és olyan, mintha... Pedig nem az. Ma már alig van igény gyertyafény mellett beszélgetni, de valamirevaló házibuli vagy ünnepség nem történhet meg tűzijáték nélkül. Ma már nem az a fontos, hogy tartós és megbízható legyen egy műszaki cikk, egy berendezés, egy autó, hanem az, hogy jól nézzen ki. Elvarázsoljuk magunkat a látvánnyal, s közben nem vesszük észre, hogy már nem a valós világban élünk, hanem egy virtuálisban. Ez a látszatvilág emberségünket deformálja.
Azt gondolhatnánk, hogy a harmadik évezred kezdetének jelensége ez. Valójában az ember történelmét végigkísérő folyamatról van szó. Kísértésről, amely el akarja hitetni velünk, hogy a látvány, a felszín a fontos. Ehhez minden kornak megvoltak a technikái. S miközben az ember azt hitte, becsaphat másokat, kiderül, hogy önmagát csapta be. Egyre kifinomultabb módszerekkel csapja be önmagát, sőt el is hiszi, hogy a látvány, a külsőség, a felszín a valóság.
Kétezer éve emlékeztet és figyelmeztet Jakab apostol. Ne higgyétek, hogy elég, ha hallgatjátok; váltsátok valóra, éljetek a hallottak szerint! Szép látszat az ige fölé hajló bibliaolvasó, szép látszat a vasárnap a templom padjában figyelő ember, de mindez csak látszat, ha az ige következmények, mozdulatok, folytatás nélkül marad.
Nagy áldás, hogy van Bibliánk, s benne az Isten igéje. Nagy áldás, hogy hangzik minden korban, minden helyen az élő beszédben felcsendülő ige. Boldogok, akik hallgatják - de a mondat így folytatódik: és boldogok, akik megtartják Isten beszédét. Érdemes lenne Bibliánk, énekeskönyvünk első lapjára odaírni Jakab figyelmeztető szavát. Nem parancsként, hanem boldogságunk forrásaként.


Szerző: Hafenscher Károly

 

Az IgeIdő kötet tartalma