IgeIdő - napi meditáció

November 7.
"Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak." (ApCsel 10,28)

Indíték

Közhelyszámba megy a következő gondolat: Krisztus mindenkit elfogad. Sajnos az viszont nem általános, hogy a Krisztus-hívő, tehát a keresztyén ember mindenkit elfogad. Gyülekezeti tagok közül sokan úgy gondolkodnak, hogy a templom a "rendeseknek" való. Pedig az evangéliumokból világosan kiderül, hogy ez nem így van. Ugyanis Jézus mindenkit elfogad.
Péter apostol ezt megtanulta és vallotta. Ez úgy történt, hogy Péter látomást látott, amelyben Isten kinyilvánította, hogy az őhozzá tartozás nem származástól vagy éppen a "rendességtől" függ, hanem csakis kegyelemből van, és mindenki számára nyitott lehetőség. Pétert éppen ezután kereste meg egy Kornéliusz nevű római százados három szolgája. Péter magától soha nem ment volna, de az Istennek engedelmeskedve követte őket Kornéliuszhoz.
Ami azonban nagyon érdekes, hogy a fenti igeverset nem valamikor később vonja le tanulságként, hanem a Kornéliusz házában összegyűlt "pogányoknak" mondja. Éppen azoknak, akikről szó van benne.
Pétert Isten Lelke két fontos döntéshez segítette hozzá. Az egyik: nincsen az a meggyőződés, népcsoport, nemzetiség vagy akár politikai beállítottság, ami miatt mi kirekeszthetünk valakit. A másik pedig az, hogy ezt a befogadó lelkületet nem a humanizmus, az emberbaráti szeretet, a szolidaritás táplálja - ezek csak eszközök -, hanem egyedül az Istentől kapott kegyelem. A végső cél pedig az, hogy Isten kegyelméről tegyünk tanúbizonyságot az evangélium továbbadásával.


Szerző: Kovács Viktor

 

Az IgeIdő kötet tartalma