IgeIdő - napi meditáció

November 16.
"...őbenne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17,28a)

Az új életvitel

Egészsége megtartása érdekében naponta sportoljon legalább fél órát! - tanácsolja a tévé orvosa. Mozgás és sportolás. Az aktív mozgás és a sportolás között létezik különbség? Annak, aki egész nap lót-fut, és ezt a reklámot hallja, első reakciója bizonyosan egy legyintés, mozgott ő aznap már eleget. Viccesen ki is egészítheti: mozogjon annyit más is! A sportolás azonban kedvtelés. Az a fajta cselekvés, amely nem kényszer hatására történik, hanem a testet felszabadító cselekedetként.
A napi sportolásnak azonban több kitétele is van: a fontosság felismerése és lemondás. Tudatunkba be kell programozni, hogy nélküle előbb vagy utóbb gondok fognak jelentkezni, talán visszafordíthatatlanok is.
Hogyan érezzük magunkat "porsátrunkban"? Törődünk-e a testünkkel és a lelkünkkel? "Ép testben ép lélek", hangzik az ismerős mondás, vagy humoros változata: "ép testben épphogy élek". Pál nem napi "sportpenitenciákat" vagy direktívákat fogalmaz meg, hanem szembesíteni szeretné hallgatóit az új életvitellel. Aki Istenben hisz és az ő rendelkezései szerint él, az életének minden percét vele tölti el. Ezért hangsúlyozza a mindennapi "hitfitnesz" fontosságát. Élünk, mozgunk és vagyunk, azért, mert Isten ilyennek teremtett minket. Az egészséges ember számára természetszerű a napi rutincselekedetek elvégzése, amikor azonban beáll az "üzemzavar", akkor döbbenünk rá, hogy minden mozdulat ajándék. Sajnálatos, de vannak, akik az orvostudomány előrehaladása ellenére is mozgásukban korlátozottnak születnek vagy azzá lesznek, de mégsem tekintik életüket tragédiának, mert megismerték a "hitfitneszt". Istenben élni, mozogni. Amennyiben őszinték szeretnénk lenni, el kell ismernünk, hogy sok kerekesszékben közlekedő testvérünk hozta zavarba ép felebarátját élő, megélt bizonyságtételével.
"Mozgunk" - az idei Szélrózsán a szállások elfoglalása közben érkezett meg a fogyatékossággal élőket szállító "különítmény". Volt közöttük, aki saját autóját lábak nélkül vezette, mások egy mozdulatot sem tudtak tenni segítőjük nélkül, és mégis jókedvűek voltak, mosolyogtak. És nemcsak ők, hanem a karjukat és lábukat helyettesítő segítőik is, akik számára mindez természetes volt. Mozogtak és éltek. Én pedig ott álltam a "partvonalon" a nagyon bizonytalan "segíthetek?" felajánlással.
Istennel együtt lenni az élet minden pillanatában nem kötelesség és nem "lótás-futás", hanem lehetőség. A hasonlóság kétségtelen, a testi fitneszhez hozzátartozik a lelki is. Nem kell elfáradni benne, hanem fel kell töltődni, és követni őt életünk minden napján. Lelke megőrzése érdekében naponta legalább egy félórát töltsön "hitfitnesszel"! Megéri!


Szerző: Jakab Béla

 

Az IgeIdő kötet tartalma