IgeIdő - napi meditáció

November 22.
"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül..." (Fil 3,20)

Otthon, édes otthon

Home sweet home, vagyis otthon, édes otthon. Gyakran találkozom ezzel a felirattal kis táblácskákon, amelyeket manapság divatos elhelyezni a lakásokban, házakban. Elgondolkodom azon, hogy milyen otthonok lehetnek azok, ahol felkerülnek a falra ezek a táblák. Vajon tükrözik-e az ott élők lelkiállapotát, gondolkodását, hozzáállását, családi kapcsolatait? Valóban "édes" otthonról van szó, ahol a közösségben élők szeretetben és békességben élnek egymással? Nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy földi lakhelyükön kívül gondolnak-e egy másik otthonra, a végsőre. Arra a mennyei lakhelyre, ahol nincsen szükség arra, hogy táblát tegyünk ki, hiszen a feliratot már jó előre a szívünkbe véste Mesterünk. Bennünk él. Olyan mélyen, hogy nem tervezzük majd azt, hogy elköltözzünk. A ma embere egyre inkább hajlandó egy munkalehetőség vagy párkapcsolat miatt áthelyezni lakhelyét. Mobilissá váltunk, alkalmazkodnunk kellett a megváltozott körülményekhez, és akár több helyen is lakhattunk már életünk során. Ilyenkor igyekszünk otthonossá tenni környezetünket, hogy kellemesen érezzük magunkat, és igazán a magunkénak érezzük életterünket. Milyen jó, hogy Atyánk már itt a földön gondoskodik arról, hogy elkészítse számunkra a megfelelő helyet! Azt a helyet, amely biztos, állandó és örökös tagságot ad. A régi kor emberét több életesemény is egy házhoz kötötte. Ugyanott született, házasodott és halt meg, ahol mindennapjait töltötte örömben és bánatban. Ez biztonságot, kapaszkodót, stabilitást adott. Manapság ez már nem így van. Kórházakban látjuk meg a napvilágot, gyermekkorunk és családalapításunk helyszíne is különbözik. Más a világ ritmusa, sőt folyamatosan változik, és kötődéseinket is megnehezíti. Egyedül a mennyei Atyánál van örök és múlhatatlan otthonunk, amelyet megígért nekünk.
Balga ember az, aki eljátssza, elveszíti vagy eldobja magától az ajándékba kapott mennyei polgárjogát! S boldog, aki tudja: a halál pillanatában itthonról hazaköltözik!


Szerző: Valentínyi Erzsébet

 

Az IgeIdő kötet tartalma