IgeIdő - napi meditáció

December 5.
"...mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1Thessz 5,18)

Aki csak van, az van igazán

Nem tudom, lehet-e hálát adni másképpen, mint Jézus Krisztus által. Én nem tudok. Sőt erről gondolkodni sem tudok. Ő az egyetlen, akivel kapcsolatban szent ez a szó nekem. Biztos van olyan ember, aki hálás a szüleinek vagy a szerelmének, más akár még tanárainak vagy a barátainak is. Én Jézuson kívül nem vagyok hálás senkinek semmiért. Nem tudom - bár közel negyven éve prédikálom a törvényt és az evangéliumot -, mi a különbség aközött, hogy valaki hálát ad vagy áldást mond. Én az utóbbit teszem. Áldást mondok, ha felkelek s ha lefekszem, ha dolgozom s ha útra kelek. Áldást mondok, ha búcsút veszek valakitől - lehet, többé sohasem látom, s megáldom az anyát, aki hitt, bár nem látott. Pál apostol úgy véli, hogy az az ember, aki mindenben és mindenkiben fel tudja fedezni Isten jelenlétét - ami nem a vele való azonosítást, de nem is csupán jelképes történést jelent, hanem valóságos otthonlétet a teremtettségben -, az hálás ezért-azért, a szíve mélyén mindenért.
Én az elrejtőzködő Isten igézetében élek. Már évtizedek óta nincsen apám, sem anyám, ifjúkorom barátai és mesterei is szinte mind odalettek. Naponta viaskodom hiú és ostoba emberek hatalom- és bírvágyával, s közben tiszta szívvel tanítom a kisembereket arra, miképp lehet és érdemes e földön magyarul gondolkodni, szeretni, szólni. A letűnt, istenfogyatkozásos múlt század kiölte belőlem a türelmet a bálványok és imádóik iránt. Azt ismerem, csak azt ismerem, ami Isten. S nem áltatok senkit azzal, hogy van kizárólagos út, amely hozzá vezet. Nincs sem tanítás, sem ideológia, sem etika, sem cselekedetek, sem semmiféle teljesítmény, amely úttá lehetne az Elrejtőzködőhöz. Aki csak van, az van igazán. De neki nem a hálám kell. Akik pedig sóvárognak a hálámra, a bálványimádók és vallásos pojácák, csak leshetnek, hálát tőlem nem kapnak. Hálás csak Jézusnak vagyok. Azért, mert volt. És azért, mert van. És nem fogom be a számat én sem: jaj nektek, képmutatók!


Szerző: Donáth László

 

Az IgeIdő kötet tartalma