IgeIdő - napi meditáció

December 10.
"Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül?" (Mt 10,29)

Biztos, hogy te tudod?

Megszámlálhatatlanul kimondjuk az életünkben ezt a szót: tudom. Miután pedig elhangzik, el is hisszük, hogy ez valóban igaz. Szeretjük érzékeltetni a másik emberrel, nem akárkik vagyunk, nálunk van a tudás, ezért még nagyobbak is vagyunk, mint ők. Aztán bekövetkezik egy pillanat, és mintha a talaj kimenne a lábunk alól, pedig idáig egészen másként láttuk önmagunkat mi is és mások is.
Rádöbbenek, hogy nem vagyok képes önmagam helyzetét megoldani, pedig csak egy kis változásra lenne szükség, de nem megy. Akkor valójában ki is vagyok én? Mire van lehetőségem?
Mindig a biztonságot keressük, mert az megerősíti az állapotunkat. Kinél vagyok ebben a számomra igen jól elgondolt biztonságban? Ki gondoskodik rólam a kilátástalannak tűnő állapotomban? Mi vagy ki a megoldás?
Erre az állapotunkra mondja Jézus: egy veréb sem esik le a földre Atyátok tudtán kívül ! Az Atya ennyire számon tart, ennyire fontos vagyok neki! Bizalommal tekinthetek rá, élhetem az életemet, napjaimat, mert ő féltőn, szerető, gondviselő Isten. Félelem és rettegés helyett reménység és bizalom lehet a gondolatomban, lelkemben. A legnagyszerűbb biztosításomat vele kötöttem, aki gyermekeként szeret.
Engedd, hogy kihozzon abból a lelki aggodalmaskodásból, amely már régóta gyötör! Hiszen az Atya mindent tud. Mi tegyük azt, amit ránk bízott, azzal a bizalommal és reménységgel, hogy az Úr tisztában van életünk legapróbb részleteivel éppen úgy, mint a nagy kérdéseinkkel.
Tudom, az Úrnak terve van velem. Tudom, hogy gondja van rám. Mindezt tőle tudom.


Szerző: Tóth Melinda Anna

 

Az IgeIdő kötet tartalma