IgeIdő - napi meditáció

December 13.
"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!" (Jak 3,13)

Ítélkezés helyett befogadás

Egy felső tagozatos osztályhoz szólt a kérdés, éppen úgy, mint Salamon királyhoz: ha kérhetnél valamit Istentől, mi lenne az? Sokféle válasz hangzott el: gazdagság, szépség, ismertség, de a bölcsesség és az értelem nem szerepelt a gyerekek listáján. Arra azonban felnéznek, aki sok dologban járatos, aki egy kicsit használja az eszét.
Többféle bölcsességgel találkozhatunk akár szűkebb környezetünkben is. Van, aki mindig mindenről tudja a helyes megoldást, mindig tudja, másnak mit kellene, kellett volna tennie. Van, aki a társas kapcsolatok terén bizonyul bölcsnek. Mindenkiről mindent tud. Minden negatívumot. A másik háza előtt mindig könnyebben megy a söprögetés, mint a saját portánkon. Az ilyen bölcsesség nem áll meg az Isten mérlegén.
A felülről jövő bölcsesség nem a miénk. Azt mindennap kérnünk kell.
Az Istentől jövő bölcsesség tudja megérteni, hogy Isten fia másokért élt, s másokért ment a keresztre. Az Istentől jövő bölcsesség nem akar a földi szempontok szerint mindent s mindenkiről jobban tudni. Egyszerűen csak megnyílik mások befogadására. Mert a másikat valóban csak az alázat, a szelídség bölcsességével lehet befogadni.
Ha csak feltételekkel fogadjuk el egymást, az nem más, mint erőfitogtatás - annak hangoztatása, hogy én sokkal jobb vagyok. A felülről való bölcsesség ezzel szemben nem ítélkezik, nem támaszt feltételeket, nem alkot szabályokat, hanem mindenkit elfogad, befogad olyannak, amilyen. Feltétel nélkül szeret.
Abból élhetünk, hogy van Valaki, aki mindig reménységgel szórja felülről a bölcsesség magjait. Akiben pedig meggyökereznek ezek a magvak, az lehet Isten szerinti bölcs és okos ember.


Szerző: Gombor Krisztián

 

Az IgeIdő kötet tartalma