IgeIdő - napi meditáció

December 30.
"Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított..." (Mt 8,16)

Az igazi ünnep

December 30-án van a születésnapom. Némileg rávetül már a szilveszteri készülődés idegen fénye. Gyerekkoromban ez zavart, ma már egyre kevésbé. Ahogy felnövünk, rájövünk arra, hogy ezek a jeles napok nem számítanak annyira, hogy az ünnep tulajdonképpen nem kötődik dátumokhoz. Ünnep az a pillanat, amikor valami rendkívülit élünk át, amikor új fejezetet kezdünk az életünkben...
Képzeld el, hogy az ajtódban megjelenik néhány ismerősöd. Először azt hiszed, hogy beteglátogatóba jöttek hozzád, de nem. El akarnak magukkal vinni. Nehezen tudnak rábeszélni, hiszen már este van. Különben is, már annyi csalódás ért... Elsegítenek odáig, de az utolsó néhány lépést már egyedül teszed meg. Mondják, hogy már vár az "Orvos". Lényed egy nyitott seb. Bármilyen finoman szokták megérinteni, akkor is fájdalmat érzel. Már előre összerándulsz. De az ő érintése nem fáj. Vagy meg sem érintett? Szavakat hallasz, amelyek emlékeid mélyére hatolnak, visszavisznek abba az időbe, amikor még nem sodortattál ki az élet peremére.
Hányszor hibáztattad magad, és lettél oka és egyben áldozata saját szerencsétlenségednek? Hányszor tért vissza ide a családi vita? Most a lelkiismeret-furdalás hangja alig engedi, hogy meghalld a szavát, mert hiszen nem tettél meg mindent azért, hogy megszabadulj, és a bűntudat pedig azt suttogja a másik füledbe, hogy ezt te nem érdemled meg, hogy is képzeled, hogy megkaphatod a gyógyulást, hiszen még vezekelned kell. De e tisztátalan, deprimáló hangokat áttöri annak az embernek a hangja.
Azt mondja: nem a te hibád, hogy ilyen helyzetbe kerültél, és nem tehetsz erről. Te is Ábrahám gyermeke vagy, és számítasz. Mintha fény gyulladna az agyadban. Mintha sötét, dohos leplek hullanának le rólad, amelyekkel eddig takaróztál. Egyszeriben érzed a szelet a testeden, és a friss levegő átjárja a tüdődet. Fellélegzel, és újra jársz, nem bicegve, félszegen, hanem úgy, mint fiatalkorodban. Miért kaptad meg ezt, mivégre történhetett ez meg veled itt és most? - kérdezed. A válasz csak ez: Ajándék. Vedd, ami a tiéd és menj.
Már öreg az este, mire hazaérsz. Fényt gyújtasz, és az asztal köré hívod szeretteidet. Ünnepeltek, megülitek gyógyulásod, újjászületésed nagy napját. Ez a születésnap soha nem fog a feledés homályába veszni.


Szerző: Réz-Nagy Zoltán

 

Az IgeIdő kötet tartalma