Önfeladás vagy megerősödés? – A berlini „temegóga” másik olvasata

Önfeladás vagy megerősödés? – A berlini „temegóga” másik olvasata

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Galambos Ádám
A napokban nagyobb visszhangot kapott a hazai sajtóban annak a hosszú évek óta folyó előkészítő munkának a gyümölcse, amelynek nyomán Berlinben elkezdik a House of One építését. Az épület különlegessége, hogy három világvallás szakrális terei kapnak benne helyet, melyeket a vallásközi dialógus terme köt össze. Válasz Homoki Pál véleménycikkére.

A „House of One létrejötte és magasztos célkitűzése dicséretes, melyet azonban beárnyékol, hogy mindhárom vallás részéről önfeladással jár” – fogalmaz Isten, Allah, Jahve – „Egyre” megy? címmel a Kötőszó blogon megjelent cikkében a Berlinben létrejövő szakrális épületkomplexummal kapcsolatban Homoki Pál. A soltvadkerti evangélikus lelkész arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a kezdeményezéssel, a vallásközi párbeszéddel egyetért, az annak megvalósítása révén hirdetett tolerancia nem egyeztethető össze a vallások nézeteivel. Míg Homoki Pál kritikájával – „Az önfeladó tolerancia azonban nem emelkedhet a keresztény hitátadás kötelessége és lehetősége fölé” – egyetértek, valamint aggodalmát is megértem, addig nem látom indokoltnak, hogy azt azonosítja a House of One kezdeményezéssel. Ez az épület számomra szimbólum, annak a megjelenítése, hogy a vallásközi párbeszéd nem önmegtagadással, hanem identitásunk megerősödésével járhat. Az alábbiakban néhány pontban vázolom ezt a megközelítést.

Az építészet oldaláról

Az önfeladás jele az lenne, ha a House of One épülete nem három önálló szakrális teret és egy, a párbeszédnek helyszínt adó találkozótermet foglalna magában, hanem e három egybeolvadna, és nem különülne el.

Itt viszont minden vallás önálló épületrészben élheti meg a maga szertartását, mely helyiségekben teret kapnak az adott vallások szimbólumai is. Vagyis az épület közös, de a szakrális terek elkülönülnek, így az építészeti megoldás szerint mindenki a maga identitásával érkezik a párbeszéd termébe.

Kell-e vallási szimbólum az épületre? Evangélikusként jól ismerjük a türelmi rendelet idején épületekkel körülvett udvarokra, mi több, torony és kereszt nélkül épült templomainkat. Ezek az épületek akkoriban többnyire tele voltak hívekkel, bár az utcáról nézve nem is látszott, hogy ott templom áll. Közülük többnek a homlokzatára máig nem került kereszt. Talán ez is mutatja, hogy nem a külső – bár az is fontos –, hanem a belső tartalom és annak egyéni és közösségi kisugárzása határozza meg igazán az istentisztelet helyét.

A cikk itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!