„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21–28)

A visszautasítás

Jézus a kezdetektől fogva egyszerűen ignorálja ezt az aggódó édesanyát. Nemcsak a csenddel, hanem a tanítványaihoz intézett kommentárral és a távolságtartásával is. Értelmezhetnék ezt úgy is, hogy Isten „vár”, nem válaszol egyből a kéréseinkre, az imáinkra, de ez igencsak erőltetett megoldásnak tűnik, hiszen még a tanítványok is kínosnak találják a helyzetet. Nem szoktak hozzá, hogy Jézus így kezeljen valakit. Azt gondolhatják, ha nem akarja meggyógyítani az asszony gyermekét, legalább mondja meg neki, és küldje el őt. Némely kutató egészen messzire megy az értelmezésben, és azt mondják, hogy a nő prostituált volt, mert egy átlagos nő nem merte volna így megszólítani Jézust egy nagyobb csoport előtt. Jézust azonban éppen nem arról ismerjük, hogy problémát jelentene számára szociálisan peremre szorult emberekkel szóba elegyedni.

A rasszizmus

Jézus kutyának nevezi a kánaáni asszonyt. Ez olyan sértés, amelynek ma az erejét talán fel sem tudjuk mérni. A zsidók bizonyos területeken élő pogányokat neveztek kutyának, utalva ezzel arra is, hogy ők nemcsak más rasszhoz tartoznak, de vallási szempontból tisztátalanok a zsidók számára. A kánaániták, akik közül ez a nő is származott, különösen is lenézett, kirekesztett népnek számítottak. Mózes ötödik könyve szerint a honfoglaláskor ki kellett őket irtani, nehogy idegen istenek imádatára tanítsák Izrael népét. Tulajdonképpen ez az asszony eleve hátrányból indul. Ő már akkor megalázottnak számított, amikor még meg sem szólította Jézust.

Bár az évek során számtalan magyarázat született, hogy vajon miért nem „úgy” értette ezt Jézus, de bármennyire is megpróbáljuk védeni őt, mégiscsak felmerül bennünk a kérdés: Létezik, hogy Isten így kezelje az embert? Lehetséges, hogy Jézus így beszéljen valakivel, csak azért, mert egy másik néphez tartozik?

Tovább a KötőSzó blogra.