2 titokzatos nő, akinek sokat köszönhet a reformáció

2 titokzatos nő, akinek sokat köszönhet a reformáció

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Kovács Barbara
Bóra Katalinon (Luther feleségén) kívül is van még néhány olyan nő a reformáció történetében, akik a középkor végi félhomályban rekedtek, de talán itt az idő, hogy kiemeljük őket onnan. Ismerjenek meg egy ötszáz évvel ezelőtt élt, lenyűgöző teológust és írónőt, valamint egy született reformátorfeleséget, aki sorjában három hitújító hitvese volt.

Katharina Zell, az első női reformátor

Katharina Schütz 1497-ben született Strassburgban. Szülei nagy hangsúlyt fektettek a taníttatására, folyékonyan írt és olvasott németül és értett latinul. Már a reformációt megelőzően is foglalkoztatták komoly teológiai kérdések és kritikusan tekintett a középkori egyház ellenmondásos gyakorlataira. Nem csoda, hogy fogékony volt Luther Márton tanítására, amivel – Matthias Zellnek, Strassburg lutheri elveket valló lelkipásztorának köszönhetően – már 1518-tól kezdve megismerkedett. A lelkész és az éles eszű fiatal lány kapcsolata hamar elmélyült. Össze is házasodtak, ami közfelháborodást váltott ki, hiszen az ő esetük volt az első példa arra, hogy egy pap megnősüljön. Házasságuk a kölcsönös megbecsülésen és férfi-női egyenrangúságon alapult. Ez teljesen elképzelhetetlennek tűnt egy olyan korban, ahol a társadalom egy jó feleségtől azt várta el, hogy csendben maradjon és alázatos legyen, függetlenségre pedig csak akkor tehet szert, ha megözvegyül.

Katharinát éppen egyedi írásai és személyes hite miatt tartják számon. Nyitott volt kora szellemi áramlataira, ez tükröződött cselekedeteiben és írásaiban egyaránt. Tisztában volt azzal is, hogy nőként ilyen erős személyiségjegyekkel és egyedi nézetekkel veszélybe is kerülhet. Így ír erről: „Mit tehetek, vagy mit érhetek el én szegény nőként, akinek – sokak szerint – inkább a betegeket kellene gondoznom… Meggyőződésem, hogy ha mindenben egyetértenék a papokkal, akkor engem neveznének a legkegyesebb nőnek Németországban. Mivel azonban nem értek egyet velük, arrogánsnak és önhittnek neveznek.”

Katharina sokat írt – elsősorban az íróasztalfióknak – iratai közül később pamfletjei lettek a legismertebbek. A reformáció korában kedvelt volt ez a műfaj, hiszen gyorsan tudtak széles közönséget elérni. Sokan kritizálták őt emiatt, de mindig emlékeztette ellenfeleit, hogy sosem mulasztotta el kötelességét feleségként, hiszen mindenben a férje mellett ált. Tisztában volt saját érdemeivel és nem félt őket megmutatni. „Emiatt hívott az én kegyes férjem engem mindig az ő káplánjának, noha soha nem álltam a szószéken – ez nem szerepelt a kötelességeim sorában.” – írja.

Hangja egészen Luther Mártonig elért, aki első írásának másolatát nemcsak megkapta, de maga is nagyon elégedett volt vele. Később személyesen is találkoztak egymással.

Katharina tapasztalatai nem a reformáció korabeli nők átlagos életét tükrözték. Munkássága szokatlannak és átlagon felülinek számított. Az asszonyoknak ebben az időszakban a társadalom által előírt szabályokhoz kellett alakalmazkodniuk és ez nagyban behatárolta az életüket. Katharina azonban átlépte ezeket a korlátokat, hogy véleményét a nyilvánosság elé tárja.

Abban is különbözött más női reformerektől, hogy nem kellett erősen fenyegető ellenállással szembenéznie emiatt, hiszen férje mindenben támogatta és a családi házukban gyakran időző reformátorok is előszeretettel meghallgatták gondolatait – miután tálalta a vacsorát.

És hogy ki a második titokzatos nő? Megtudhatja a KötőSzó blogból. Katt IDE.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!