A missziói gyülekezet teológiája és gyakorlata: Gyülekezet a világért – az egyház és a küldetés

A missziói gyülekezet teológiája és gyakorlata: Gyülekezet a világért – az egyház és a küldetés

Share this content.

Forrás: Híd magazin, szöveg: Szeverényi János
Dr. Johannes Reimer a Dél-afrikai Egyetem és a németországi Ewersbach teológiai főiskolájának a missziológia professzora. A Híd magazinban indult sorozatban a Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban a 2015. június 22. és 26. között tartott ökumenikus lelkészi, munkatársi konferencián elhangzott előadásait adjuk közre. Ezekben a missziói gyülekezetről alkotott képe bontakozik ki részleteiben.

A ’90-es években az Ural-hegység környékén evangelizáltam. Akkor több mint kétezer ember átadta az életét az Úrnak, és egy évvel később már senkit sem találtam meg közülük.

1991-ben Moszkvában Billy Graham evangelizációján harmincezer ember töltötte ki a kis lapot, ez által jelezve, hogy Krisztus mellett döntött. Egy év múlva megdöbbentő volt az eredmény. Mindössze tízet találtunk a harmincezer emberből.

Amikor Németországban új gyülekezetet alapítottunk, pillanatok alatt nyolcvan-száz fős lett a létszám, mert más gyülekezetekből érkeztek ezek az emberek. A növekedés más gyülekezetek rovására történt, pedig nem ez volt a célunk. Ez elfárasztott, frusztrált. 1998-ban feleségemmel „szombatévre” vonultunk el Kanadába. Egész éven át imádkoztunk, böjtöltünk és sokat gondolkodtunk. Isten megmutatta, hogy előbb meg kell értenünk, hogy mit jelent az, hogy a misszió a mennyei Atyáé. Nem a mi missziónkról, a gyülekezet missziójáról van szó, hanem az Övéről, Istenéről. Eddig az volt a fontos számunkra, hogy keresztyénné legyen valaki. A világ nem érdekelt, pedig Isten a világban munkálkodik. A 2Kor 5,17–21 szerint Krisztus hírnökei vagyunk, és azt kell elmondanunk, hogy Krisztus megbékéltette a világot önmagával: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

Azért történt így, mert: „Úgy szerette Isten a világot” (Jn 3,16). Ez Isten missziója, inkluzív, befogadó, integráló és holisztikus, mert az egész világot tartja szem előtt. Jézus Isten üdvösségre vezető eszköze. A János 20,21-ben olvassuk: Jézus ezt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Jézustól kell tanulnunk a missziót, nem amerikai gyülekezetnövekedést tanító modellekre vagy tradicionális ötletekre van szükségünk. Jézus a modell, mind tartalmilag, mind strukturálisan.

Hogyan kezdődött Jézus missziója? Isten az ember világába jött Jézusban, hogy ez a világ megérthesse. A keresztyén missziónak is „inkarnációs” missziónak kell lenni. Pál apostol az 1Kor 9,20-tól írja: „A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket.” Először is keresztyénként jobb embernek kell lennünk. Embervoltunkon keresztül fogják mások meglátni Isten dicsőségét.

Missziónknak Krisztus-központúvá kell lennie. Jézus mennybemenetelekor Jeruzsálembe küldte tanítványait, hogy várakozzanak: amikor a Szentlélek ereje rájuk ereszkedik, akkor lesznek tanúi Jeruzsálemtől kezdve a világ végéig. A Szentlélek ereje nélkül nincsen misszió. Lehetnek istentiszteleteink, bibliaóráink, de nem lesz belőle misszió. Érzékelhetően mutatják a különbséget a két helyzet között az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 1. és 2. fejezetei. Az 1. fejezetben Péter nem mond erőteljes igehirdetést, néhány zsoltárverset idéz, kiválasztják Mátyást apostolnak, akiről a későbbiekben nem is hallunk. A 2. fejezetben viszont Péter már a Szentlélek ereje által prédikál, és megtér háromezer ember. Az első fejezetben az írás betűjét ragadta meg, a másodikban a Szentlélek vezette.

Nincsen Atya a Fiú és a Lélek nélkül. Ez a Szentháromság bármelyeik személyére nézve érvényes. Nemcsak Isten lényére igaz ez a megállapítás, de a munkájára vonatkozóan is. Ha a Szentháromság bármelyik személyét figyelmen kívül hagyjuk a missziói munka kapcsán, akkor leredukáljuk a missziót. Krisztológiai módon kell szemlélnünk a missziót, amely szerint az inkarnálódásról, az odaszánásról, önmagunk megüresedéséről (kenózis) kell beszélnünk. Isten országáról, a megtérésről kell beszélnünk lelkesen, úgy, ahogyan ez az evangéliumban áll. És beszélnünk kell a Lélek általi gyakorlatról, a karizmákról, a Szentlélek ajándékairól, konkrét vezetéséről.

A misszió nem valamelyik felekezet értelmezéséről szól. Jézus fogja az Ő gyülekezetét felépíteni. Milyennek látjuk a jézusi gyülekezetértelmezést? Az Ószövetségben, a 127. zsoltárban ott áll: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” Jézus nem a mi elképzelésünk szerint építi a gyülekezetét.

A másik dolog, amit megértettem, az, ahogy Jézus az eklézsiáról beszél. Sokáig úgy magyaráztuk ezt a szót, hogy a kihívottak közösségét jelenti, azokat, akiket Isten kihívott a világból, hogy azzal már ne legyen semmi dolguk. De nem erről van szó! A héber Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában a kahal szót, amely erős társadalmi jelentéssel bír, az eklézsia szóval fordítják. A kahal a település azon döntéshozó testülete, amely a várost, a lakosságot érintő fontos kérdésekről döntött a városkapuban. Izraelben a kahal kifejezést nem vallási értelemben használták, a kibucban ma is a kahal dönt a közösség fontos kérdéseiről. A kahal döntései inkább világi, társadalmi, közösségi jellegű felelősségvállalásról szólnak. A görög eklézsia is a választójoggal bíró polgárok közössége volt. Jézus ezt az eklézsia szót használja az egyházára vonatkozóan. Kihívottak a világból, hogy a világért való felelősséget hordozzák.

A gyülekezet felelősséget hordoz a városért, a faluért, a kultúráért. Ha a gyülekezet önmagát elkülönülő kegyes közösségnek tekinti, akkor a településen, a társadalomban hanyatlás indul el. Sok példája van annak, hogy a német társadalom keresztyénellenes értékek mellett döntött, mert a keresztyén egyház elhatározta a ’70-es években, hogy nincsen közük a világhoz. Evangelizáltak, de elzárkóztak a világtól, a pokol erői pedig erősödtek az országban. Isten akarata, hogy a gyülekezet felelős legyen, át kell formálnia a világot. A gyülekezet Isten épülete. Egy épület a benne lakókért van. A gyülekezet azért van a világban, hogy benne az emberek otthont találjanak.

Az egyház tehát a világért van, nem önmagáért. Isten azért helyezte az egyházat a világba, hogy általa holisztikus missziót tudjon végezni. A világban jelen levő gyülekezet mindig egy helyi valóság. A helyi gyülekezet az adott településért felelős.

Az amerikai gyülekezetépítés a célcsoportokra épít. Ennek katasztrofális az eredménye. Ne vakítsanak el bennünket a megagyülekezetek. Elveszik a gyülekezet helyét a saját településen és támogatják a hívők vándorlását. Jézus gyülekezete a településen fejti ki hatását.

 

 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!