4000

  • Úrvacsora – régen és ma

    Rendkívül érdekes könyvecskét ajánlok kedves olvasóim figyelmébe. A hazai magyar evangélikusság különleges történelmi örökségéről van szó, amelyet alig ismernek még a bennfentesek is. A könyvecske egy úrvacsorai káté Zvonarics Mihály tollából, Az Úr vacsorája idvösséges tudományának útába való rövid bemutatás címmel jelent meg 1643- ban Csepregen.

    Bővebben

  • „Az Úristenhez ... eljut az ima, akármelyik pap is imádkozik” – Demes András lelkész emlékére

    Ez év május 16-án Argentínából kaptam egy levelet ott élő barátomtól, Demes Ferenctől. Értesített, hogy elhunyt a testvére, Demes András (1942-2020). A Demes család- és Ferenccel való ismeretségem, egy korábbi helytörténeti könyvem kapcsán került a figyelmem középpontjába. Részben Ferenc segítségével került számomra ismertté egy több száz éves református lelkészi dinasztia életrajza. Úgy gondolom, hogy méltó lesz Demes András emlékéhez, ha most felidézem, milyen családból is származik ez a most elhunyt, kiváló ember.

    Bővebben

  • Most akkor hogy is van ez a Sola Scriptura?

    Hodász András katolikus pap a Papifrankó YouTube csatornán osztotta meg meggyőződését arról, ő miért hívő, miért keresztény és katolikus. Gondolataiban élesen kritizálta a Sola Scriptura elvét, további videóiban pedig a hit által való megigazulás tanátis. Véleményére Lukács Máté András az alábbi válaszvideót küldte.

    Bővebben

  • Trianoni sóhaj – Egy Felvidéken szolgáló magyar lelkésznő gondolatai

    „Nézem az állomások nevét jelző kék-sárga táblákat. Sajókeresztúr, Sajóecseg, Sajószentpéter, Sajókaza. Én pedig Sajógömörre tartok. Hogyan történhetett meg, hogy az utóbbi már egy másik országban van?” – teszi fel a kérdést személyes hangvételű cikkében Pethő Judit. A miskolci evangélikus lelkész Felvidékre jár át szolgálni a magyar anyanyelvű lelkész nélkül élő evangélikus hívekhez. A trianoni békediktátum 100 éves évfordulóján a lelkésznő soraival emlékezünk.

    Bővebben

  • Hálás vagyok Istennek, hogy magyar vagyok

    Labossa Lajos volt az esperes, amikor 1996-ban a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegyébe kerültem. Nem telt el év, hogy ne vitte volna el papjait, bennünket, az egyébként rozsnyói származású Lala bácsi a Felvidékre. Beleszerettem városaiba, tájaiba. Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Ótátrafüred, Csorba-tó, Pozsony, Csetnek, Vöröskő, a bányavárosok, Késmárk, nem sorolom tovább, ahol tovább erősödik a hazaszeretetem, ahol nagyon szeretek ma is elidőzni.

    Bővebben

  • Mi nekem Trianon?

    Ha a 70-es, 80-as években elhagytuk az országot, mindig volt a daciaban a fenekem alatt csempészárú. Erdélybe és Szlovákiába Bibliát, Ausztriába kolbászt meg fokhagymát, Jugóba guriga sajtot vittünk. Ezeken ültem a határon, be voltam csinálva rendesen – de minden megérkezéshez arcok, sorsok, életek kapcsolódnak.

    Bővebben

  • Egytest a mi hazánk

    Az első bécsi döntés után, Horthy Miklós komáromi bevonulásának napján, 1938. november 6-án közölte a Pesti Napló Babits Mihály Áldás a magyarra című versét. Hazánk ekkor visszakapott egy 12 012 négyzet-kilométeres területet, amelynek lakossága 86,5 százalékban vallotta magát magyarnak. A döntésnek köszönhetően újra Magyarországhoz került Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc is.

    Bővebben

  • Lehet, mert kell – Adorjáni Dezső Zoltán püspök üzenete a trianoni békediktátum centenáriumára

    Kolozsvár – 1937 elején a budapesti Láthatárban Makkai Sándor regényíró és református püspök egy esszét jelentetett meg, Nem lehet címmel. Már a cím összefoglalta Makkainak a szövegben kifejtett mondanivalóját: „nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi ’kategóriát’ tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek”.

    Bővebben

  • A trianoni békeszerződés és az evangélikusság

    Az 1920-as trianoni békeszerződés Magyarország – és egyben az egész kelet- és dél-közép-európai régió – történetének olyan traumatikus fejezete, mely az élet minden területén drasztikus változásokhoz vezetett. Az első világháború ilyen súlyos tartalmú és diktátum jellegű lezárása mögött érdemben két tényező állt: a háborús vereség és a hosszú távon megoldatlan nemzetiségi együttélés, amit csak súlyosbított az ország 1919-ben viharosan végbement politikai összeomlása. Az 1920-ban bekövetkezett trauma sem a maga összetett tényszerű összefüggésrendszerében, sem szellemi-lelki hatásában nem tekinthető feldolgozottnak. A centenárium alkalmából az egyre kiterjedtebb kutatás szempontjai közül az evangélikusságot érintő legfontosabb szálakat érdemes kiemelnünk.

    Bővebben

  • Trianon 100 – Nemzeti és nemzetközi összetartozás

    Mind a háború, mind a Magyarország számára valóban igazságtalan és gonosz békeszerződés egy gyógyulatlan seb. Ez a trauma mindnyájunké. Azoké is, akik előidézték, azoké is, akik látszólag a haszonélvezői lettek, és azoké is, akik az igazságtalan és gonosz döntést meghozták.

    Bővebben

  • „Rendezni végre közös dolgainkat…” – Gáncs Péter emlékei Trianon apropóján

    Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus lelkész nagytarcsai díszpolgárként a helyi lap trianoni számában osztotta meg gondolatait a témáról.

    Bővebben

  • Kentaurbeszéd – Fabiny Tamás: Bábel és pünkösd

    Az egyik legrégibb mítoszunk a Bábel tornyáról szóló elbeszélés. A bibliai Genezis könyve szerint a becsvágyó ember akkora várost és tornyot akar építeni, amelynek teteje az égig ér. Tégla az építőkövük és földi szurok a habarcsuk. Az Úr azonban megakadályozza istenkísértő vállalkozásukat, és az addig egységes nyelvű népet szétszéleszti az egész föld színére, nyelvüket pedig összezavarja (1Móz 11,1-9).

    Bővebben

  • A magabiztos hívők (Lk18, 9-14)

    Jézus nagyszerűen rajzolja meg példázatában a „magabiztos hívő” alakját, magatartását. Ez a példázat nemcsak az akkori, hanem a mai különböző egyházba, közösségbe, gyülekezetekbe tartozó vallásos, keresztény, hívő emberek számára is tükör, amelyben magunkra ismerhetünk.

    Bővebben

  • Mi az a pünkösd? Te tudod? – Most eláruljuk!

    Minek van a pünkösd? Két piros betűs nap a naptárban – főleg egymás után – mindig nagy öröm. Ráadásul az egyik minden esetben hétfőre esik, így biztosan lehet egy hosszú hétvégénk. Elkél, hiszen rajtunk a tavaszi fáradtság, vagy éppen jó így a tanév végén egy kis kóstoló a szünidőből.

    Bővebben

  • Párkapcsolatok a digitális korban

    Ki emlékszik már azokra az időkre, amikor az első okostelefonok megjelentek? Amikor a másik tekintetének elkalandozása újszerű frusztráltságot okozott bennünk, és bosszankodva tettünk örök életre szóló fogadalmakat, miszerint mi sosem fogunk zombivá válni, aki csak a telefonját bámulja. Eltelt pár év, a technológia azóta is rohamosan fejlődik, és nekünk el kell fogadnunk, hogy az okoskütyük maradni fognak. Így nincs más lehetőségünk, meg kell tanulnunk együtt élni velük, hogy ne megkeserítsék, hanem segítsék az emberi kapcsolatainkat.

    Bővebben

  • Ha szeret, miért büntet minket Isten ezzel? – Vallássérültek őszintén

    „Egyházi iskola volt, figyeltek a rendre, de csak látszólag, mert ahelyett, hogy a tanulás és a vallás dominált volna a diákoknál, sokkal inkább azt figyelték, ki mit visel, kinek milyen tanszerei vannak.” – meséli a harmincas éveiben járó Kata. Vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkban olyan emberekkel beszélgettünk, akik neveltetésüktől és környezetüktől függetlenül úgy döntöttek, hogy mind Istentől, mind a vallástól, mind az egyháztól elhatárolódnak. Az a kérdés is előkerül, hogy egy egyházi iskolába járó diák miért nem találja meg a helyét a keresztény közösségben, egyházunkban. Az elhatárolódás okáról és a valláshoz való lehetséges visszatérésről szóló cikkünkben a téma érzékenysége miatt megszólalóink álnéven szerepelnek.

    Bővebben

  • Az akadozásról

    Igen, pontosan ezt olvasta fel egy alkalommal a hirdetés végén a presbiter, aki a soros volt azon a héten. „Az akadozásról ne feledkezzenek el!” Én meg rögtön fogtam a ceruzámat, kinyitottam az énekeskönyvemet a végén, ahova a vicces elszólásokat szoktam írni, és lejegyeztem. Akkor még jól megfért a félrehallások, megcsúszott szavak között, aztán valahogy mégsem maradt ott. Az akadozás ugyanis gond, komoly gond.

    Bővebben

  • 100 év hibáztatás – Egy evangélikus lelkész Trianonról

    Száz év távlatából tekintünk vissza a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára, és saját magunkra is. Mi változott bennünk ez idő alatt? Fel tudtuk dolgozni a gyászt, egyáltalán fel lehet-e? Homoki Pál evangélikus lelkész ragadott tollat, hogy leírja gondolatait.

    Bővebben

  • Léleksimogató: szavak, melyek megmozdítanak – Szigethy Szilárddal

    Szigethy Szilárd evangélikus lelkészt az Oroscafé.hu oldalon egy játékra invitálták. A szerkesztői felvezetést, valamint a lelkész gondolatait olvashatják.

    Bővebben

  • Egy országjáró vers margójára

    Néhány hónappal ezelőtt hallottam először az Isten tenyerén című verset. Előadója Hamvas Béla költeményeként konferálta be, s ezt az adatot később az interneten fellelt források is megerősítették. A jövő évi Evangélikus naptár szerkesztőjeként arra gondoltam, jó lenne helyet adni a költeménynek a Luther Kiadó készülő kiadványában, ezért a közlés engedélye ügyében megkerestem Hamvas Béla jogutódját. Ekkor derült ki, hogy a források tévedtek, ugyanis az Isten tenyerén című versnek valójában Földes Lívia a szerzője.

    Bővebben

  • Kereszt és zászló – A Háló 3. kötetéről

    Bár az evangélikus egyház pártállami évtizedek alatti történetének feldolgozását – a történelmi egyházak hasonló törekvéseihez viszonyítva − a közvélemény általában gyorsnak tekinti, az események tükrében ez akár vontatottnak is ítélhető. Az 1990. évi első országgyűlési választást követően 15 év elteltével nyilatkozott a Magyarországi Evangélikus Egyház országos elnöksége arról, hogy egy ügynöklista ismeretlen személy általi jogszerűtlen közzététele miatt szükséges az ügynökmúlttal gyanúsított egyházi személyekre vonatkozó iratok kutatása és feldolgozása. Ezután 2005 májusában a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése határozatot hozott egy tényfeltáró bizottság felállításáról.

    Bővebben

  • Nyitott szívek – nyitott kapuk – Evangélikus lelkészek a kapunyitásról – 1. rész

    Evangélikus lelkészeket kérdeztünk arról, hogy a vasárnapi „templomnyitás” után milyen tapasztalatokat gyűjtöttek. Hogyan zajlott az első nyilvános alkalom, miben volt ez más, mint a többi istentisztelet, hogyan reagáltak a gyülekezeti tagok, és milyen volt őket újra látni? – Első rész.

    Bővebben

  • KARANT és ÉN 2. – Szubjektív beszámoló arról, amikor nem történik semmi

    Az időjárás-előrejelzést olyasmi műfajnak tekintem, mint a könyvkiadást. Ha már megvolt, akkor biztos. Szóval, hiába szólt a szomszéd, hogy „bemondta a pesti ember, havazni fog”, nem nagyon hittem. Másnap reggel aztán tényleg pilinkázott a hó. Ja, hogy ez ennyi? Jól van, akkor most a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, nyugodtam meg.

    Bővebben

  • A korona nem a vírusé, hanem az Istené

    Az elmúlt időszak kényszer korlátozásában sokunk mindennapjai megváltoztak. Az otthoni munka és az otthoni időtöltés átértékelődött, ki-ki kereste ezek lehetőségeit. Ennek köszönhetően talán többen tévedtek kereskedelmi kanálisok műsoraihoz is – ezzel én is így voltam. – Stermeczki András lelkész gondolatai Exaudi vasárnapján, az Exatlon 2020 margójára.

    Bővebben

  • Úrvacsora nélkül az úrvacsora évében?

    Sok mindent megváltoztatott a jelenlegi világhelyzet mindannyiunk életében. Olyan kérdések vetődtek fel sokakban, amelyeknek eddig nem is volt létjogosultságuk, eszünkbe sem jutottak. A mindennapi életet annyira át kellett alakítani, újragondolni sok tekintetben, hogy szükség volt bizonyos kérdések megválaszolására is. Az egyik ilyen kérdés volt az is, hogy vajon a kijárási korlátozás alatt hogyan érjük el gyülekezetünk tagjait, hogyan éljük meg az istentiszteleteket, és miként szervezzük meg a nagyhét, a húsvét máskor felemelő, úrvacsorai közösségben megélt ünnepét.

    Bővebben

  • Karácsonyi karanténszülés

    Nem, kedves Olvasó, nem néztem el a naptárt. Pontosan tudom, hogy most húsvét és pünkösd ünnepe között járunk, és nem a szenteste története „aktuális”. Azonban vannak közöttünk olyanok, akik számára mégis.

    Bővebben

  • Intonatio Christi (Jak 1,16–21)

    1998-ban jelent meg a Kispál és a Borz zenekar Holdfényexpressz című albumán az Űrturista című szám. Nem gondoltam volna, hogy kilenc évre rá, 2007-ben minden hírműsor első híre ez lesz: magyar származású űrturista az űrben.

    Bővebben

  • A hálaadás kelyhe

    Az úrvacsorával kapcsolatban érdemes annak újszövetségi teológiai alapjait megkeresni: 1Kor 10–11-et, a szinoptikusok leírásait vagy Jn 6-ot. Az e szövegekben megbújó hivatkozások keresetlenül is arra utalnak, hogy a merítési terület szélesebb az Újszövetségnél.

    Bővebben

  • Nélkülem semmi

    Maglódon, ahol hatodéves teológiai hallgatóként a gyakorlati évemet töltöttem, nem mindennapi alkotás az evangélikus templom 1770-ben készült szószéke. Péter és Pál apostol által közrefogva meseszép festmény látható rajta a magvető példázatáról, valamint itt találjuk egy Luther-kabátos lelkésznek a hazánkban – tudtommal – legkorábbi ábrázolását. A kép egyik felén vet a magvető, egy kancsó az égből öntözi a földet, a másik oldalán pedig az oltár előtt térdel a lelkész, és fohászkodik. A kép tetején a „Sine me nihil”, azaz „Nélkülem semmi” felirat áll.

    Bővebben

  • Öt évszázad énekeskönyvei – Valóságos gyűjtemény és virtuális kiállítás

    Fót – Budapest – A koronavírus-járvány miatt ezekben a hónapokban szinte minden tevékenység és program kényszerűen áttevődött az online térbe. Véletlen egybeesés, hogy éppen most készült el a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézetének eleve kétféle verzióban – valóságosan is, virtuálisan is – tervezett énekeskönyv-kiállítása.

    Bővebben

Sivut

Tilaa syöte 4000