4000

  • Örök élet vasárnapjára

    Ilyenkor, ősszel többször is megemlékezünk az elhunytakról. Alig néhány hete csak, hogy a temetőket jártuk, és halottak napja környékén mécsest gyújtottunk szeretteink emlékére.

    Bővebben

  • Minden javunkra van

    Életének százharmadik évében elhunyt nagyapám katonatisztként szolgált a doni ütközetben, ahonnan menekülve orosz fogságba esett. Harminchárom évesen háromszor ítélték halálra. Halottnak nyilvánították. Itthon elbúcsúzott tőle a családja. Hét év hadifogság után tért haza, és kellett elölről kezdenie az életét. Istentől kapott erővel, erős akarattal, másokat is szolgálva, a régi bajtársakat felkutatva, élete végéig segítve és felkarolva járta végig hosszú életútját.

    Bővebben

  • A súlytalan királylány története

    George MacDonald skót író, prédikátor izgalmas és szép meséjén keresztül egy olyan világba csöppenhetünk, amelyben nemcsak a gonoszságból eredő kérdésekkel találkozhatunk, hanem megismerhetjük a testi és a lelki súlytalanság feszültségét és az önfeláldozásból következő változás örömét is.

    Bővebben

  • „A szegények mindig veletek lesznek”

    Ha arra keressük a választ, hogy a szegények és a gazdagok mit tudnak kezdeni egymással, hogyan közelítsenek egymás felé, az evangéliumban elég egyértelmű üzenettel találkozunk.

    Bővebben

  • Mi lehet gyülekezeteink feladata télen? – A házi csoportok áldásos és fontos szerepéről

    Itt a tél, a hó, mint minden évben. Gyülekezeteinkben kicsik és nagyok már a karácsonyt várják, folyik a készülődés. Remélem, nem úgy alakul az ünnep, mint ahogy egy korábbi gyülekezeti látogatáson egy asszony panaszolta nekem: „Jaj, itt a karácsony, rettentően nagy teher esik mindig rám, jaj, megint összejön a család, és megint jól össze fogunk veszni!” Ilyenkor hidegebbek már a templomok, nehezebb a megközelítésük, kisebbek a létszámok. Nem szoktunk ilyen időkben gyülekezeti-egyházmegyei rendezvényeket tartani, de később majd jönnek az ökumenikus imahetek alkalmai a gyülekezetekben.

    Bővebben

  • Sámson – A vadon fia

    Bitó László legújabb kötete úgy vezet be minket az Ószövetség egy meglehetősen agresszív történetébe, hogy regényében egyszerre elevenedik meg a filiszteus elnyomás alatt élő Izrael története, és ezzel párhuzamosan kirajzolódik a leírást kiindulópontként tekintő és abból vizionált bitói világ.

    Bővebben

  • A parókia

    A paplak az állandó készenléti állapot másik neve. Én legalábbis ennek éltem meg. A férjem tudatosan döntött úgy, hogy lelkész lesz, velem csak megtörtént, hogy papné lettem. Nem volt sem különösebb előképzettségem rá, sem ilyen ambícióim. Igaz, már előtte is jártam bibliaiskolába, gyülekezetbe, tartottam hittant, jártam terepre, ahol időnként a bőrén érezte az ember, hogy mi is az a misszió. De amikor hazamentem, újra csak egy ember voltam, aki álmos és nyűgös lehet, néha megbetegszik, vagy elfoglalt, szóval, hétköznapi. A parókia lett az a hely, ahol mindig papnénak kellett (volna) lenni.

    Bővebben

  • Emlékezés báró Radvánszky Kálmánra

    Solymár Gábor nyugalmazott evangélikus lelkész osztotta meg báró Radvánszky Kálmánra emlékező gondolatait annak apropóján, hogy egyházunk ünnepélyes keretek között visszakapta a báró Radvánszky Kálmán által ajándékozott rendkívül értékes könyvtári anyagot az Országos Széchényi Könyvtártól (OSZK), amelyet 1950 óta letétként őriztek.

    Bővebben

  • Belülről feszít – az Egy nap című filmről

    Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét nem jó megnézni. Nem azért, mintha maga a film nem lenne jó. Hanem azért, mert egy olyan konfliktust mutat be, amelytől még nézőként is gyomorgörcsöt kapunk, és amelynek nincs feloldása. Nincs benne katartikus megoldás, nem teszi helyre senki a rosszat, nincs a bűnnek következménye – egyedül a főhősnő magába zárkózott őrlődése van. A napi mókuskeréken áthatolni képtelen drámát viszont teljesen jól átadja a film, nyilván ez az egyik ok, amiért a szakma óriási elismeréssel, a cannes-i filmfesztiválon a filmkritikusok Fipresci-díjával jutalmazta. A filmet november 8-től játsszák a hazai mozik.

    Bővebben

  • Nem mentes

    Kedves Olvasó, kitalálja, mi a közös a felsorolt termékekben? Koffeinmentes kávé, alkoholmentes sör, cukormentes csokitorta, illatanyagmentes szappan és tusfürdő, színtelen körömlakk, gluténmentes kenyér, laktózmentes tej vagy a legújabb: sertéshúsmentes (növényi) szalonna (!). Bizony, valamennyiből kivonták az allergiát előidéző vagy éppen a hízást okozó adalékanyagokat.

    Bővebben

  • Képes látlelet – World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

    A 19. században feltalált fényképezés óriási hatást gyakorolt az emberekre, a kultúrára. Milyen érdekes, izgalmas dokumentum például a Petőfiről készült dagerrotípia! Manapság szinte mindenki fotózik digitális géppel vagy mobiltelefonnal. Milliószámra készülnek a képek, és szinte azonnal ki is posztolják őket az internetes felületeken.

    Bővebben

  • Színpadi káprázattól mai életképig

    Az Evangélikus Élet megbízott főszerkesztőjének, Kézdi Beátának kulturális ajánlója.

    Bővebben

  • Egy lelkész száraz novembere

    Kedves ismerős, jóbarát, akihez bármikor fordulhatok? Betérő vendég, akivel csak nagy ünnepeken találkozom? Családtag, aki nélkül nehezen képzelhető el egy átlagos munkanap? Vajon milyen szerepet tölt be az én életemben az alkohol?

    Bővebben

  • Pozsonyi vértanúk

    Megrendítően szép színek és fények fogadnak Pozsonyban a Kecske kapui evangélikus temetőben. Október 6-a van, nemzeti gyásznap. Evangélikus mártírjainkra emlékezünk.

    Bővebben

  • Egy osztály kiállása '56-ért – A néma forradalom filmajánló

    Lars Kraume német rendezőnek az idei müncheni filmfesztiválon Békedíjjal és rendezői díjjal méltatott, A néma forradalom című filmje egészen új látószögből mutatja be az 1956-os magyarországi események hatásait. Egy keletnémet középiskolai osztályról szól, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett.

    Bővebben

  • Reformáció bármikor – Come Sunday filmajánló

    Mi történik egy karizmatikus közösséggel és a vezetőivel, ha a püspökük hirtelen elkezdi megkérdőjelezni, amiben addig szilárdan hittek?

    Bővebben

  • Vérrel virágzó 1956

    Ma már azokat is ráncosodni, kopaszodni, deresedni látjuk, akik 62 évvel ezelőtt azokban a napokban-hetekben születtek. Akik 1956 októberében, novemberében látták meg a fényesen fellobbanó, majd gyorsan halványuló napvilágot és a vérrel virágzó kis Magyarországot. Akik pedig már elég nagyok voltak akkoriban, hogy maguk is felkeljenek, megmozduljanak – ha kellett, fegyvert fogjanak – a szabadság hirtelen rájuk szakadt, szédítő mámorában, azok, ha élnek is még, már kevesen vannak közöttünk. Fogynak a tanúk, vesznek az emlékek, kezd a távolság ködébe veszni 1956 tüze-lángja. Ott dereng még a láthatáron, világít is talán, de hevíteni alig hevít. De amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tüzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget, és gyógyító hitével táplál!

    Bővebben

  • Reformáció ma: Luther és az igazság fáklyája

    „Bármerre vetem tekintetem, a jó helyett a gonoszt lelem. És üvöltve könyörgök ahhoz a Krisztushoz, aki ostorral verte ki a kufárokat a templomból” – mondja Márton testvér rendfőnökének még az erfurti kolostorban a reformáció 500. évfordulójára megjelent animációs sorozat harmadik részében.

    Bővebben

  • Ismerkedés

    Amikor papné lettem, több száz kilométerre kerültem mindattól és mindazoktól, amit és akiket ismertem és szerettem. Az egy szem férjem volt az egyetlen, akit jól ismertem új lakóhelyemen, aki, mint tudjuk, lelkész volt már akkor is. A lelkész hasonló a macskához: napközben jön-megy, a saját dolga után jár, aztán ha megéhezik, hazatalál. Így tehát gyűjteni kezdtem az új ismerősöket és barátokat, hogy berendezzem új életemet – szereplőkkel.

    Bővebben

  • Tanárnő, fotózni lehet majd?

    A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanárának, Ittzés Szilviának az írása az Evangélikus Életben jelent meg.

    Bővebben

  • „...a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról…”

    A héten, október 31-én ünnepeljük a reformáció emléknapját. Azóta, hogy immár a katolikus, majd a református egyház is aláírta a megigazulásról szóló közös nyilatkozatot, megszűnt egymás kölcsönös kiátkozása, és minden hívő jó szívvel tud hálát adni az egymáshoz való közeledésért, és fáradozhat a látható egység megvalósulása érdekében. Azóta, hogy két éve, október 31-én Lundban Ferenc pápa közös hálaadó istentiszteleten vett részt a Lutheránus Világszövetség vezetőivel, immár az ökumené reformációjáról beszélhetünk.

    Bővebben

  • Kényes kérdések, lelkipásztori válaszok

    Hatalmas érdeklődő tömeg torlaszolta el a budapesti Zappa kávézó kijáratait, és töltötte meg a folyosóit szeptember 18-án, a Szólj be a papnak! kezdeményezés által életre hívott rendezvény kezdetekor. Mindenki kíváncsi volt a három felekezet képviselőinek a véleményére a bioetika bizonyos kérdésköreivel kapcsolatban. Az érdeklődő fiatalok előzőleg írásban névtelenül feltették az őket izgató kérdéseket. Evangélikus részről Gombkötő Beáta budapesti egyetemi lelkész, baptista szempontból Boros Dávid lelkipásztor válaszolt, a római katolikus oldalt pedig Fábry Kornél, a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia kisegítő lelkésze képviselte.

    Bővebben

  • A zsinat elnökeinek beszámolói az elmúlt hatéves ciklusról

    Amiként egyházunk minden szintjén tisztújítás zajlott ebben az évben, úgy a 2012–2018 közötti időszakra megválasztott – tizedik – zsinat is lezárta a törvényeink által előírt hatéves ciklust. Az ünnepi záróülésre lapzártánk után, szeptember 29-én gyülekeztek össze a legfelső döntéshozó testület tagjai. Az ülésen elhangzott a zsinat lelkészi elnökének, Hafenscher Károlynak, illetve nem lelkészi elnökének, Abaffy Zoltánnak a beszámolója is. A két visszatekintés rövidített, szerkesztett változatát közöljük az alábbiakban, az Evangélikus Élet magazin alapján.

    Bővebben

  • Mit csináltak az evangélikusok 56-ban?

    1956 szeptemberében lelkészkonferenciák résztvevői támadták nyíltan az egyházvezetés diktatórikus és az államot korlátlanul kiszolgáló politikáját. Ezek után nem meglepő, hogy október 22-én este a műegyetemistákhoz hasonlóan a teológus hallgatók is megfogalmazták követeléseiket, többen pedig részt vettek a másnapi tüntetésen.

    Bővebben

  • Kettesével

    Számunkra természetes, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban egy lelkész és egy nem lelkészi személy (felügyelő) együtt alkotja a gyülekezeti, az egyházmegyei, az egyházkerületi és az országos elnökséget is. A testvéregyházakban ez a modell szinte teljesen ismeretlen, de más országok evangélikus egyházaiban sem jellemző ez a nálunk kialakult berendezkedés. A Bibliában nincs kötelező előírás egyházszervezeti kérdésekben, és a lutheri reformáció is csak érintőlegesen foglalkozott a struktúrával, mivel a hit szempontjából közömbös ügynek tekintette.

    Bővebben

  • 1956: Nem felejtem el…

    Talán tízéves lehettem, mikor édesapám először mesélt nekem 1956. október 23-ról. Ez a nyolcvanas évek legelején volt, amikor még a „ruszkik” a nyakunkon voltak, naponta láttam buszaikat, katonai autóikat az utcán masírozni. A kommunizmus látszólag ereje teljében tündökölt, ’56-ról csak mint ellenforradalomról volt szabad beszélni. A rendszer elleni lázadásom gyakorlatilag abban merült ki, hogy nem igen voltam hajlandó oroszul tanulni. Ez látszódott is a bizonyítványomon.

    Bővebben

  • A first lady színre lép

    Alig huszonöt évesen lettem papné, és állíthatom, hogy fogalmam sem volt, mibe vágok bele. Persze ezt bárki elmondhatja magáról, mert minden új dolog ezer titkot rejt, és egy teljesen átlagos – az milyen? – házasság már maga sokat nevel és formál az emberen. De a lelkészfeleség-státusz, azt hiszem, valamiben mégis különbözik minden más feleségétől: az ember lánya hirtelen nemcsak a férjének a párja, hanem gyülekezetének a first ladyje is lesz.

    Bővebben

  • Testvérnek testvér – Válasz a Genderdilemmák című cikkre

    Istennek képzelve magunkat megszabjuk, ki mehet be az Isten országába, ki szolgálhat – mintha erről mi dönthetnénk. Pedig ezzel csak megtagadjuk a szolgálatot egyesektől, és megkérdőjelezzük elhívásukat. Jézus közössége testvérközösség, bázisközösség, olyan biztos alap, mint sokunknak a család. Válasz Zaymus Eszter Genderdilemmák című cikkére.

    Bővebben

  • A mártír kántor fia

    Odesszai utazásunk terve régen érlelődött. A Fekete-tenger partján fekvő, Ukrajnához tartozó kikötőváros az elmúlt évtizedekben a legkülönfélébb témák kapcsán bukkant fel az életemben.

    Bővebben

  • „Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.” (Zsolt 38,10)

    Havi igénket két szempontból vizsgáljuk. Mivel egy igevers nem áll meg önmagában, ezért először nézzük meg az egész zsoltárt. A 38. zsoltár a fájdalmait, bűneit Isten elé vivő Dávid imádsága. Ebből a szempontból ez az egy mondat arról szól, hogy Isten előtt nem ismeretlen a király egész élete. Akár hangozhatna úgy is, hogy „minek is beszélek, hiszen tudod, ismered az egész életemet.” Az imádkozó nem csak most, a betegségeiben, a bűn nyomorultságában szólítja meg Istent. A mindennapos kapcsolat lehetővé teszi, hogy ismerje az Úr az ide vezető utat is.

    Bővebben

Oldalak

Feliratkozás 4000 csatornájára