7144

  • Búcsú egy írógéptől

    Lomtalanításnak esett áldozatul. Vagy mégsem? Pontatlanul írom? Helyesebb talán így: búcsút vettem egy írógéptől. Legjobb mégis az, ha azt mondom: megkönnyeztem egykori társamat, barátomat. Erre viszont az olvasó kérdezheti: nem túlzás ez? Ó, dehogy! Suo tempore – gondolom –, a maga idejében váltam meg tőle. És jogom volt hozzá, hogy milyenre kerekedjen a búcsú. De ahogy kitettem az utcára, egy bivalyerős ember lecsapott rá, s már vitte is Isten hírével.

    Bővebben

  • Ajánló: A múlt és a jelen

    Az Evangélikus Élet legújabb, 2016. március 20-i számából ajánljuk.

    Bővebben

  • Protestáns énekeskönyvek évszázadai

    A reformátorok megújították a kereszténység korábbi évszázadaiban kialakult éneklési és liturgikus gyakorlatot is. Az isteni dicséret legfőbb feladatának azt tartották, hogy az Úristent dicsérje, az embereket tanítsa és az evangélium terjedését elősegítse. Az éneklés mással össze nem hasonlítható hatását abban látták, hogy a Szentlélek ajándékaként hitre, tiszta szívből jövő ájtatosságra gerjeszt, és gyönyörködtet. Az éneklés által megszólaltatott imádság a lelket megbékélteti és felüdíti.

    Bővebben

  • Az üres ház keresztje

    Barcelonában élő fotóművész barátaim vittek el a télből a virágzó mandulafák közé, Ibizára, mert már a tavaszi ruhakollekciókról kellett – januárban – fényképeket készíteni. A divatfotózáshoz, tudjuk, sok idő kell, s ilyenkor én el-elbarangoltam a szigeten, felfedező körútra indulván a festői tájban, a csupa fehérre meszelt, lapos tetejű épület között. A nap aranyport hintett a szigetre; enyhe szél fújt, a végtelen csendben a tenger ásítozott és ragyogott.

    Bővebben

  • Evangélikus menekítők – '56-os papgyerekemlékek a legnyugatibb határszélről

    A nyugati országhatár közelében, évtizedekig a vasfüggöny közvetlen szomszédságában élő idősebb korosztály tagjaiban, amikor meghallják a „migráns”, „bevándorló” szót, rengeteg régi emlék is felszínre tör. A vonuló tömeg látványa, a kiszolgáltatott menekülőkről, a jobb élet reményében útnak indulókról készített felvételek a csaknem hatvan évvel ezelőtt történteket idézhetik sokakban. Az egykori szemtanúkkal való beszélgetésekben az 1956-os eseményeknek a történelemkönyvekben soha le nem írt részletei is szóba kerültek.

    Bővebben

  • Böjtölnek-e az evangélikusok?

    A világ minden részén, szinte valamennyi kultúrában és a nagy világvallások mindegyikében van valamilyen böjti gyakorlat. Hogyan állunk a böjttel mi, evangélikusok? Nem könnyű erre az egyszerű kérdésre röviden válaszolni, mert nincs egységes evangélikus böjti gyakorlatunk. Ünnepi naptárunkban fontos helyen őrizzük az ősi tradíciót, Jézus negyvennapos böjtjére emlékezve. A böjti időt a nagyhétre, illetve a húsvétra való lelki ráhangolódásnak tekintjük.

    Bővebben

  • Mennyei modellek épülnek bennünk – Apaképünk és istenképünk összefüggései

    A szüleinkkel való kapcsolat kohójában formálódik az Istenről kialakított képünk, ez pedig visszahat arra is, hogy milyen felnőttek, milyen szülők és nagyszülők leszünk. Gondoskodó szülők gyermekeként a szerető Isten képe alakul ki bennünk, míg a tekintélyelvű szülők gyermeke nehezebben jut el ilyen elképzelésig. Az apa-gyermek viszony, az apával töltött minőségi idő nem kevésbé fontos, mint az anyához fűződő kapcsolat. Miként függ össze az apakép és az istenkép? – ennek jártunk utána Csáky-Pallavicini Zsófia pszichológus és lelkész édesapák segítségével.

    Bővebben

  • Ajánló: A Gyóni-rejtély

    Különleges végtisztesség volt 1917. június 27-én a krasznojarszki temetőben. Egy harminchárom éves, köztiszteletben álló magyar költőt temettek, aki a fogolytáborban hunyt el. A visszaemlékezőktől tudjuk, hogy a szertartáson a birodalmi német evangélikus lelkész beszélt, a magyar tiszti dalárda énekelt, s egy főhadnagy a magyar nemzet nevében vett végső búcsút Gyóni Gézától. Ilyen előzmények és dokumentumok után hihetnénk, hogy a költő földi maradványainak exhumálása és magyar földbe temetése nem okozott gondot. Pedig így történt.

    Bővebben

  • Ajánló: Láttatni a láthatatlant – Interjú Horváth Lilivel

    Első nagyjátékfilmje – egy fiatal állami gondozott lány felnőtté válásának története – sorra nyeri a nemzetközi fesztiválokat. A rendezőnőt anyaságról, filmezésről és a Szerdai gyerek sikeréről is kérdeztük.

    Bővebben

  • Ajánló: Ahol a szavak tettekké válnak – Missziói gyülekezet a Józsefváros mélyén

    „Szerettem volna ennek a gyülekezetnek új jövőt” – mondja Románné Bolba Márta lelkésznő, aki a kezdeti nehézségek után ma már virágzó missziói gyülekezetet vezet a budapesti Józsefváros mélyén. Mielőtt véget ért volna egy fejezet, és bezárult volna a templom kapuja, egy női cipő került az ajtórésbe.

    Bővebben

  • Ajánló: Egymillió Bibliát Kubába!

    Több mint 150 esztendeje indult el a március első péntekén tartandó világimanap, amelynek liturgiáját idén kubai nők keresztény közössége állította össze. Kezdetben kanadai és amerikai asszonyok kezdtek könyörögni saját lelkészeikért, gyülekezeteikért, ám hamar felismerték, hogy Krisztus népének mindenütt, határokon átívelve is szüksége van a megújulásra, erősödésre a hitben, a keresztény testvérek támogató szeretetére.

    Bővebben

  • Skandináv agapé, az igazi svédasztal

    „A svédasztal az a vendéglátói gyakorlat, amikor egy nagyobb társaság számára nem az étlapról rendelt egyéni elképzeléseket vagy az egész társaság számára rendelt csoportmenüt szolgáljuk föl, hanem a hideg s meleg ételeket egy vagy több, e célra kialakított – többnyire körbejárható – kínálóasztalra tálaljuk, önkiszolgálás céljából.” (Idézet egy háznagyjelölteknek szóló előadásból)

    Bővebben

  • Gundel János és a palócleves

    A neves gasztronómiai dinasztia megalapítója, Gundel János is kötődött az evangélikus egyházhoz, olyannyira, hogy még tisztséget is viselt a pesti Deák téri gyülekezetben, amelynek tagja volt. A bajorországi Ansbachban 1844-ben született, korán árvaságra jutott fiú szülővárosának mezőgazdasági és ipariskolájában tanult, majd 1857-ben került Magyarországra. Itt végigjárta a vendéglős mesterség lépcsőfokait. Pikolófiúként kezdte mostohaapja sógoránál, Gärtner Györgynél egy budai vendéglőben. Pincérként a Téli Sörházban, majd az Arany Sas fogadóban dolgozott. Utóbbi tulajdonosának, Kommer Józsefnek az unokahúgát, Annát vette feleségül.

    Bővebben

  • Kézen fogott az Isten – Interjú Gundel Takács Gáborral

    „Fontos kérdésekben mindig a szívemre hallgatok, mert lehet, hogy nem járok jól anyagilag, de akkor is a belső békém felé tartok, és ez visszahat az életemre” – vallja Gundel Takács Gábor. Az ország egyik legkedveltebb tévése hívő, őrzi és ápolja a Gundel család emlékét, távol tartja magát a bulvártól, és nem politizál.

    Bővebben

  • A vándorló és kolduló istenség

    A kolduló szerzetes vagy vándor – barát, dervis – a keresztény és muszlim spirituális gondolkodásban, valamint a lelkiségi hagyományban és irodalomban felértékelt, áldott ember. A buddhista szerzetesek Thaiföldön gyakran élnek vándoréletet, a nevük is innen ered (dhutanga: „vándorolni, menni”). A dhutangák penzumai közé tartozik a napi táplálék koldulása házaknál (sapadánacárika). A keresztény világban elsősorban a kolduló rendek sugárzó szentjei és legkivált Assisi Szent Ferenc szakrális igénytelensége és eszköztelensége juthat eszünkbe.

    Bővebben

  • Évezredes paradoxon: gyengeség = erő! – Gondolatok a betegek világnapjára

    II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993-tól február 11. a betegek világnapja, melynek célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”. A fiatal szentendrei evangélikus lelkészt, lelkigondozót, Horváth-Hegyi Olivért kértük arra, Bibliával a kézben üljünk le beszélgetni betegségről, hitről, gyógyulásról.

    Bővebben

  • Ki lakik a Szentháromság szívében?

    Úgy illik, hogy a megújult Evangélikus Élet magazinba írott első Égtájoló-cikkemet az ősi liturgikus invokációval kezdjem: az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. De mit is jelent ez a megszokott mondat, amelyre igazán talán már oda sem figyelünk? „Isten nevének segítségül hívása” – olvassuk a Liturgikus könyvben a klasszikus definíciót. Nem varázsige, hanem kicsit profánabbul fogalmazva, mai hasonlattal: az invokáció olyan, mint egy jelszó (password, PIN-kód), amely megnyitja a kapcsolat lehetőségét, esélyt kínál a kommunikációra Isten és ember között. Ha nem figyelünk rá, ha elfelejtjük, lefagy a rendszer, nem jön létre az élő és éltető kapcsolat.

    Bővebben

  • Imahetek után

    A gonosz, a diabolosz szétszed, összezavar, tönkretesz, a Lélek gyógyít, egyesít, helyreállít. Az egyházban, Krisztus földön élő testében ez a két transzcendens, spirituális erő feszül egymásnak. Az egységtörekvés, az ökumenikus mozgás, az evangéliumi hívők közössége nem hobbi, nem identitászavarral küzdők pótcselekvése, hanem az Örökkévaló akaratának teljesítése örömben, békességben. Az Atya szereti, ha gyermekei együtt vannak. A végtelen mennyei asztal mindenkit vár, a felkészülés a nagy találkozásra itt történik.

    Bővebben

  • Családi csoportkép

    Nemrégen egy fénykép akadt a kezembe. Már nem emlékszem, hogy mikor készülhetett, de az egész család rajta van. Talán egy karácsonyi ebéd vagy fontos születésnap alkalmából gyűltünk így össze, s kerültünk lencsevégre. Lehet, hogy nagyapa – nekem dédapa – egyik kerek évfordulója volt éppen.

    Bővebben

  • Tönkretett kapcsolatok

    Erre én egyszerűen nem érek rá!” – hasított bele az iroda csöndjébe bántóan erős hangon a dörgedelmes kioktatás. „Nekem erre nincs időm!” – ismételte meg tán a nyomaték kedvéért még egyszer a mindenkinél elfoglaltabb és fontosabb középvezető. A telefonból előbb beszédes csend, majd egy halk kattanás hallatszott.

    Bővebben

  • Honnan nézzük?

    Ezen a téli reggelen arra ébredtem, hogy egyre csak az motoszkál a fejemben: merre is néz az a szoborba préselt Hemingway-arc Cojimarban, hét mérföldnyire keletre Havannától, egy kis halászfaluban? Vajon mit figyel az a kőarc: a szárazföldet vagy a tengert kémleli? S vajon milyen irányból szemléli a messzeséget?

    Bővebben

  • Ajánló: Fényvirágok – Beszélgetés Hargitai-Haitsch Gyula költőről

    Az 1956. február 16-án született Hargitai-Haitsch Gyula idén lenne hatvanesztendős. A feltételes mód azonban fájdalmasan jelzi, hogy vele már nem beszélhetünk: huszonhat évesen, 1982. január 20-án véget ért e tehetséges, ígéretes fiatal költő élete. Édesanyja, Haitsch Gyuláné Gabi néni szól most helyette – és néhány vers a hagyatékából.

    Bővebben

  • Evangélikus menekítők

    A határ lezárása után veszélyes korszak következett. Elkezdődött a megtorlás. Akinek oka volt rá – és még tehette –, menekült. A határ menti faluban sok üldözött biztos menedéknek remélte a templom mellett álló paplakot. Volt olyan is, aki ezekkel a szavakkal zörgetett: „Tiszteletes úr, segítsen, ha elkapnak a kommunisták, felakasztanak.” Nem lehetett nem segíteni.

    Bővebben

  • Böjtölnek-e az evangélikusok?

    A világ minden részén, szinte valamennyi kultúrában és a nagy világvallások mindegyikében van valamilyen böjti gyakorlat. Sőt a mai szekularizált világban vallásoktól függetlenül is találunk egészségügyi böjtöket, tisztítókúrákat, ételektől vagy szokásoktól való tartózkodást ajánló életmódtanácsokat.

    Bővebben

  • Ajánló: Istenképünk, apaképünk

    Gondoskodó szülők gyermekeként a szerető Isten képe alakul ki bennünk, míg a tekintélyelvű szülők gyermeke nehezebben jut el ilyen elképzelésig. Miként függ össze az apakép és az istenkép? – ennek jártunk utána Csáky-Pallavicini Zsófia pszichológus és lelkész édesapák segítségével.

    Bővebben

  • Kosok

    Csodaszép, hiteles, őszinte izlandi filmet ajánlok olvasóink figyelmébe. Hitre, vallásra nincs direkt utalás benne, de minden jelenet rólunk, emberekről szól, esendőségeinkről, a haragról, a meg nem bocsátás jégkorszakáról és a feloldás esélyeiről.

    Bővebben

  • Erő a szeretethez – Krisztus által megerősítve a gonosszal szemben

    „Egy olyan világban, amelyben azzal kell szembenézni, hogy Isten gyermekeinek rongyos és éhes tömegei fellázadnak, egy olyan világban, amelyet szétszakít a Kelet és a Nyugat, a fehérek és a feketék, az individualisták és a kollektivisták közötti feszültség, egy olyan világban, amelyben kulturális és spirituális erőnk ennyire elmarad technológiai képességeink mögött, egy olyan világban, ahol mindennap egymás kölcsönös nukleáris megsemmisítésének fenyegetettségében élünk, ebben a világban az erőszakmentesség már nem intellektuális elmélkedés kérdése, hanem cselekvésre szólító szükségszerűség” – írta Martin Luther King Jr. (1929–1968) Erő a szeretethez című, nemrégiben magyarul is megjelent könyvének előszavában.

    Bővebben

  • Káromkodni márpedig muszáj (?)

    Megboldogult katonakorom egyik nem halványuló emléke a Lőrincze Lajos nyelvésszel készített interjú a legénység számára rendeltetett havi magazinban. Amikor a riporter megkérdezte, mi a véleménye a katonák káromkodásáról, a professzor a tőle megszokott bölcsességgel válaszolt. Szerinte nem baj – mondta –, ha a katonák káromkodnak.

    Bővebben

  • Átváltozás

    Elénk tesznek egy fotót, amelyről egy angyali szépségű, gyaníthatóan roma származású, félszeg kislány tekint ránk. Utána pedig megtudjuk, hogy a hároméves gyermek még nem szobatiszta, lényegében nem tud beszélni, és nincs olyan szakember, aki felelősséggel azt merné állítani, hogy valaha is maga mögött hagyja majd ezeket a problémákat. Tessék dönteni: kell, vagy sem? Durva így ez a kezdés? Az. De csak annyira, mint maga az élet s annak is az a sorsfordító pillanata, amikor az örökbe fogadó, reménybeli szülőknek el kell dönteniük: magukra vesznek-e két ekkora keresztet? Kell-e nekik Timi?

    Bővebben

  • „A föld sója” találkozó – 2016, Budapest – Három nap az összetartozás jegyében

    „Ti vagytok a föld sója!” Erre a bibliai idézetre fűzik fel idén a kelet-európai keresztyének legjelentősebb, nemzetközi találkozóját, amelynek Budapest ad otthont. Javában zajlik a szervezés, sőt már jelentkezni is lehet a rendezvényre, amely a régiót érintő legfontosabb társadalmi kérdések megbeszélése mellett a szórakozásra is bőven kínál majd alkalmat. Olyan jó hangulatú együttlét ez a találkozó, ahol azonos identitású emberek örömmel élhetik meg az összetartozás élményét — így foglalta össze „A föld sója” találkozó lényegét Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetője, akit a júliusban megrendezendő eseményről kérdeztünk.

    Bővebben

Stránky

Odoberať 7144