220 éve halt meg Schmál Sámuel

220 éve halt meg Schmál Sámuel

Share this content.

Forrás: Nyíregyházi Hírmondó, szöveg: Adámi László
Ki volt ő? A nyíregyházi evangélikusság körében egyszerűen így emlegethetjük őt: a templomépítő lelkész. Schmal András és Adami Anna gyermekeként született 1741. május 5-én. Édesapja akkor felsősajói (Vyšná Slaná) lelkész volt (aki később, 1751-től Ratkón szolgált és főesperes is lett – †1766). Édesapjáról azt is érdemes tudni, hogy több jelentős művet írt: pl. latinul megírta a magyarországi evangélikus szuperintendensek (püspökök) élettörténetét.

Schmal Sámuel 20 évesen már kántorként és iskolai tanítóként szolgál Kassán. Magyarul, németül és szlovákul (a valójában ócseh jellegű, irodalmi bibličtina nyelven) is jól tud; később is mindhárom nyelven prédikál. Lelkészi ordinációja 1765-ben történt. Előbb rövid ideig Gömörpanyiton, majd (Balog) Pádáron (Padarovce), magyar gyülekezetekben szolgál: az utóbbi helyen 15 és fél évig marad hűséggel és örömmel! Ezután (1783-ban) a felsősajói és a szomszédos sajórédei (Redová) gyülekezetekbe kap meghívást, ahol azonban feszültségek vannak az anya- és leánygyülekezet között.

Itt és ebben a helyzetben éri őt a nyíregyháziak hívása! Az elaggott, beteges Tapolcsányi György helyére kell jönnie. Lelkipásztornak („Kneze”), Isten igéje biblikus, hitvallásos hirdetőjének hívják meg őt, de az új lelkészt Nyíregyházán ekkor még mindig csak „rektor”, vagyis tanító címen alkalmazhatják („ale toliko pod jmenem Rectora”), noha II. József Türelmi Rendelete (1781) a protestánsoknak sokfelé új lehetőségeket nyitott már.

Schmál Sámuel 1783. szeptember 26-án érkezik Nyíregyházára, hogy Isten színe előtti felelősséggel vállalja az 5 és félezres lélekszámú nyíregyházi evangélikusság lelki irányítását. Ekkorra – sok küzdelem és a felségfolyamodvány nyomán – már megkapta a gyülekezet a templomépítés engedélyét. Sokféle nehézséggel kellett azonban szembenézni az új lelkésznek és a közösség tetterős vezetőinek a következő hónapokban is. Nemrég olvashattunk pl. a Kelet-Magyarország c. napilapban arról (Mohácsi Endre írása – 2021. február 12.; 12. oldal), hogy 1784. januárjában még a Wienerblättchen is beszámolt az 1783. decemberi nyíregyházi óriási hóesésről, „amilyenre még a legidősebb lakosok sem emlékeztek”. Képzelhetjük, micsoda sártenger lehetett azután tavasszal az utakon… Mégis módszeresen haladtak előre a teendőkkel, kötötték sorra a szerződéseket, és 1784. március 25-én – Mária örömhír-vételének, vagyis Jézus Szentlélektől való fogantatásának ünnepén! – Schmál Sámuel szolgálatával letették a templom alapkövét! Rendkívüli erőfeszítések, szervezés és áldozatvállalás nyomán, a nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom 1786. október 22-i fölszentelését követően, 1788-ra készül el először a templom teljes berendezése: máig tanúja ennek a kronosztikon (jelenleg a Nagytemplom északi sekrestyéjének bejárata fölött), valamint a keresztvíztartó fedelének felirata, az 1788 évszámmal és Mk 16,16 (ószlovák nyelven fölvésett) igéjével.

Megállás nincs azonban ezután sem a lelkipásztor és a gyülekezet számára: folytatódnia kell a lelki épülésnek és a külső szépülésnek! 1789-től már másik lelkész – Schulek János – is szolgál Schmál Sámuel mellett. Isten dicsőségére új oltárt készíttetnek 1796-ban, Reisinger János jolsvai fafaragó szobrásszal. Az oltár festése 1800-ban kezdődik: ezzel először Wurtzninger Mihályt bízzák meg (később majd Kraudy Ignác fejezi be – a szószékkel együtt – az oltár munkálatait is). Egyházközségi Levéltárunkban, az 1790-1811. közötti iratokat őrző 2. „Leveleskönyvben” föllelhető az oltár festésére, aranyozására vonatkozó (bibličtina szövegű), 1800. június 14-én kötött megállapodás, Michael Wurtzninger aláírásával: arról is szó van benne, hogy milyen legyen az „Obraz Krysta Pána”, vagyis Krisztus Urunk ábrázolása. Joggal gondolhatjuk, hogy Schmál Sámuel személyes hitvallása is az oltárkép fölé festett – és 2005 óta újra látható, a kralicei Bibliából idézett – ige (Zsid 9,12b), Krisztus Urunk örök érvényű váltsághaláláról!

A túlnyomórészt tótnyelvű itteni evangélikusságra tekintettel a helyi egyházi adminisztrációt Schmál Sámuel a (cseh/tót) bibličtina nyelven vezette. Levéltárunkban fönnmaradt a többszáz oldalas óriási kéziratos műve is: a „Protocol”*, amelynek jellemzője, hogy minden dokumentumot eredeti nyelven idéz, miközben a fő szöveg csehül / szlovákul van írva. (Ezt a művet magyarra kellene fordítani!) A díszesebben írt címlap alján – a háromságos egy Istent áldva – Isten ígéreteként alkalmazza saját életére és szolgálatára, de az egyház életére és jövőjére vonatkozóan is Ézs 65,23 igéjét: „szolgáim nem hiába fognak dolgozni”.

Schmál Sámuel 17 és fél évig szolgált Nyíregyházán, közben 5 évig a hegyaljai egyházmegye esperese („senior”) is volt. 1800 novemberétől már betegeskedett. Nem láthatta készen azt az oltárt, amelynek szépségében – a restaurálás után – mi most újból gyönyörködhetünk. 1801. február 22-ére virradó éjjel halt meg, még nem volt 60 éves. Két nappal később temették. A Nagytemplomban Budaeus György tokaji lelkész prédikált magyarul, szlovákul mondta a parentációt a nyíregyházi lelkésztárs, Schulek János az oltártól, verses búcsúbeszédet pedig Mihóky Mátyás helyi iskolai rektor szerkesztett. A koporsót hatalmas tömeg kísérte a Kállói út melletti temetőbe, még a Nyíregyházán állomásozó ulánusok parancsnoka, báró Johannes de Bazzio is kirendelt 100 katonát a temetési menethez díszkíséretnek. Utólag úgy tűnik: egy korszak zárult le ekkor a nyíregyházi evangélikusság történetében, az új évszázad kezdetén… 

Schmál Sámuel halálának 220. évfordulóján az Útmutató kijelölt igeszakaszainak egyikében az Úr Jézus szavaként ezt olvashattuk: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20) – Krisztus Urunk örök érvényű váltságáért lehet fölírva ott a mi nevünk is, ha állhatatosan hiszünk benne: erre a hitre ösztönözzön minket a küzdelmes életű hitvalló elődök – köztük Schmál Sámuel – állhatatossága is! – Képünk nincs (hogy’ is lehetne?) a templomépítő lelkészről, a halotti anyakönyvi bejegyzését ide mellékeltem.

* „Protocol aneb KNIHA CIRKEWNÍ … Samuel Schmál ...” (Protokollum 1753-1820) – Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség Levéltára; a „Protocol” anyaga is elérhető már a „hungaricana” felületén.

A Protocol-hoz képest kisebb terjedelmű (vegyes, cseh-tót ill. magyar nyelvű) forrás a levéltárunkban: Nyíregyháza története 1753-1858 (benne olvasható pl. az oltár története, és itt találunk több adatot Schmál Sámuelről is).

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!