„Személyesség, szeretet és gyakorlatiasság” – Prőhle Gergely Luther végrendeletéről Luther Márton végrendeletének jelentősége egyházunk életében

„Személyesség, szeretet és gyakorlatiasság” – Prőhle Gergely Luther végrendeletéről Luther Márton végrendeletének jelentősége egyházunk életében

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Prőhle Gergely
„[A Magyarországi Evangélikus Egyház] egy diaszpóra egyház. Egy olyan egyház, amiben a személyes viszonyoknak legalább akkora jelentősége van, mint a szervezeti rendnek, ahol a családi összefonódások miatt olykor nehéz a jogi összeférhetetlenségi szabályok betartása. Egy olyan egyházban, aminek kicsinységében rejlő ereje, a kebelében élők hite, gondolati szabadsága évszázadok óta újra és újra képes a megújulásra, ahol a kegyelem bizonyosságából eredő személyes autonómia az egyéniségnek bár teret enged, a tágabb közösség ezt – olykor persze nehézségekkel – testvéri szeretettel fogadja.” – mondta Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője. A Wittenbergben, a Magyar Napokon 2017. augusztus 24-én elhangzott német nyelvű előadásának szerkesztett változatát közöljük.

Ahogy autóval közelít az ember Wittenberg felé, egyre meghittebbé, személyesebbé válik a táj. A cseh és a szász iparvidékek után mezőgazdasági területek, nyájak, szénakazlak jelzik, hogy Szász-Anhalt sosem tartozott a legfejlettebb tartományok közé. Az Elba is megőrizte természetes medrét, lápokkal, nádasokkal. A reformáció kezdetének városához való földrajzi közeledés az egyháztörténet apró, emberi vonatkozásai felé is utat nyit. Ez már itt nem az az egyháztudat, amit mondjuk a heroikus munkával újra felépített drezdai Frauenkirche tornyában érez az ember, miközben  rácsodálkozik a protestáns barokk építészeti vakmerőségére – ami persze óriási hitet és erőt sugároz. Torgau városfalánál bár megcsap a világtörténelem szele, hisz a II. Világháború vége felé itt találkoztak össze a szovjet és az amerikai csapatok, a város Bora Katalin menekülésének, balesetének és halálának helyszíne, végső nyughelye. A település egykori jelentősége, regionális központ mivolta már csak a régi épületek méretéből derül ki, amúgy kedves kisváros, semmi több. Emlékszem az NDK-s időkben, a szocializmus egyen-szürkéjében, elhanyagoltságában Wittenberg is egy lerobbant, unalmas kisváros volt, s Luther születésének 1983-as 500. évfordulójára is csak ott tették rendbe – tisztesség ne essék! – ahol a papok táncolnak.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!